Bevezetés a történetbe,Jacob Black szemszögével
Ma is úgy volt,hogy Nessievel lógok suli után.
Alig várom a délutánt! Nem nagyon szerettem a Cullen ház körül sertepertélni ,de csak így lehettem a közelébe.
Beléptem a suli kapuján,és Quil,már oda is rohant. A francba.
Természetesen Nessiről faggatózott. Annyira érdekelte a falkát,hogy milyen egy fél vámpírba bevésődni.Én totál nem értem őket! Ugyan olyan szerintem,mint egy emberbe.
Igaz egy kicsit gyorsan nőtt, de legalább nem kellett sokat várnom rá. Bár én mindenhogyan imádom. Amikor kicsi volt,rengeteget játszottunk, le sem lehetett vakarni rólam,de mostanra egy kicsit megváltozott...
Nem tetszik ez a változás,ahogy Cullenéknek sem. Pár csajjal a sulijából össze haverkodott,és azóta elég furcsa..
Nem magát adja.
Amikor Quil végre lelépett,leültem a suli lépcsőjére. Matekra nem készültem,és mivel ez az utolsó évem Billy a tanulással zaklat. Kinyitottam a füzetemet,és megéreztem egy illatot.
Farkas illat volt,de olyan más! Émelyítő,és bizsergető. Muszáj utána néznem,ilyen finom illatot még nem éreztem.
Ledobtam a táskámat,és az erdő felé rohantam. Gyorsan átlényegültem.
A gondolataim AZ illatra koncentráltak.
Az erdő mélyén megpillantottam egy hófehér farkast. Közénk való!
Mélyen a szemébe néztem,láthatólag megrémült.
Elrohant. Nem tudtam pontosan,mivel ehhez foghatót nem éreztem,de valami olyas fajta érzés volt,mint Nessienél.
Csak sokkal sokkal erősebb....
Anna Wans szemszöge
Lényeges költözés
Helena, Megan és Diana már elkészültek a pakolással.Az én drága nővéreim mindig gyorsabbak mint én,ez jellemző.
Miért kell nekünk elköltöznünk innen? Nehezen szereztem pár barátot itt,és most új suli.
Amióta a szüleink meghaltak,a nővéreim folyton költözni akarnak,nem értem mi ebben a jó!
-Anna végeztél már? Sietnünk kell Szívem! -kiáltott fel Megan.Ő mindig olyan anyáskodó,amit szeretek benne,hisz ő a legidősebb nővérem.
-Mindjárt végzek,még pár holmit kell eltennem.
-Rendben,öt perced van még!
Nem az erősségem a sietés.
Azt sem tudom,hogy hová megyünk.Nekem nem árulták el,mondván meglepetés.
Rengeteg dolgot ígértek,többek közt azt is,hogy ez az utolsó költözésünk,azért sem árulják ál,a pontos helyet.
Feltettem a nyakláncot,amit utoljára kaptam a szüleimtől. Egy ezüst nyakláncon,egy gyönyörű,vékony, barna kőszívecske.
Amikor lementem a lépcsőn a csomagokkal,Helena,a középső nővérem,rosszalló pillantást vetett rám.
Utálja ha elkésem.
-Ne is törődj vele,mostanában morcos kedvében van!-lökött oldalba Diana,aki egy évvel volt idősebb nálam,és egyben a legkisebb nővérem. Vele jöttünk ki a legjobban,mintha csak barátnők lettünk volna. Meganre úgy tekintettem ,miután négyen maradtunk,mintha az anyám lenne. Viszont Helena,elég furcsa . Emlékszem egy időben Megan is ilyen volt,de nem sokáig . Viszont Helena feszült,morcos,dühös,és mindenért kiabál.
Elviselhetetlen sokszor,de ezt soha sem mondom neki,nem szeretném megbántani.
Beültünk az autóba. A csomagokat költöztető hozta utánunk.
Elővettem a táskámból egy könyvet,még a nagyitól kaptam. Vagyis lényegében,mind a négyen kaptuk,de én szerettem a legjobban.
Egy lányról szólt,akit egy farkas követ. A farkasról kiderül,hogy két élete van: egyszer ember,másszor farkas,ha úgy akarja.
A lány beleszeret a fiúba,és boldogan élnek,míg meg nem halnak. Mindig is kíváncsi voltam a szerzőjére,de sajnos lekopott,mivel elég régi darab.
Annyira hiányzik a nagyi! Igaz elég messze lakik,de hihetetlenül jó fej,megértő,és legfőképpen nagyon nagyon szeretem. Várjunk csak!
-Meg van!-kiáltottam hangosan az autóban!
-Mi van meg?-kérdezte Diana értetlenül.
-Tudom,hogy hova megyünk! A nagyihoz,igaz?-rám meredtek mind a hárman.
-Igen,de még is hogyan jöttél rá?Diana elárultad neki,mi?-dühösen nézett Dia-ra.
-Én esküszöm,hogy nem mondtam neki egy szót sem! Ne nézzetek már így rám!-kacagott Diana.
-Magamtól jöttem rá,hiszen mindig erre felé megyünk hozzá.
-Elbűvölő tehetségre vall a találékonyságod! -csúfolódott Helena.
Nagyi valamiféle rezervátumban él. La-Push! Igen,ott él.
-Mi nem a nagyihoz költözünk, hanem La-Pushoz közel van egy kisváros,Forks. Oda megyünk. Bár valószínű La-Pushban fogsz suliba járni.
Remek,egyedül én járok gimibe! Forksról még nem hallottam. Remélem,hogy szép hely,és nyugodt.Ez az,amire vágyom.
Emlékszem,régen,kiskoromban a nagyinál töltöttük a nyarat. Rengeteg ember él egy kupacon a rezervátumba,bár van egy pár kivétel,mint a nagyi is,aki az erdő mellett lakik.
Elég nyugodt hely,de keveset süt a nap,amit nem szeretek.
Megan ép arról beszélt,hogy a ház belsejét át kell festetni,mert az összes szoba hófehér. Mondjuk én is jobban szeretem a színeset.
-Meglátod,tetszeni fog neked a hely!-fordult felém,a mellettem ülő Diana. -Igaz La-Push nyugodtabb,de mi unalmasnak találtuk!
-Hát,nekem megfelelt volna La -Push is,de ti döntetek.
-Így van.-helyeselte.
Ledőltem az ülésre,és elszundítottam.
***************
-Anna, a hasadra süt a nap! Anna Wans!-kiabált Diana.
-Meg is érkeztünk?
-Az út hét órás volt,és ebből te hatot átaludtál!-förmedt rám.
-Jó, jó!
Nehezen,de felkeltem az ülésből. Fogtam a táskámat,és követtem a nővéreimet. Egy gyönyörű,hatalmas házhoz vezettek. Inkább kastélyhoz hasonlított, mint házhoz.
Citromsárga,fehér mintákkal,és pont olyan tornyokkal, mint a mesebeli kastélyokon amilyen van.
-Hányan költöznek ide? -nevettem.
-Túl nagynak találod?Nekem nagyon tetszik!-mondta Megan. Most vettem észre,hogy borult az idő. Remek!
Ebben a hatalmas házban ,rengeteg helyiség volt. Engem Diana az új szobám felé vezetett.
A ház nagyjából be volt rendezve. Elegáns,de még is a kornak megfelelő,divatos bútorokkal volt tele.
Dia benyitott egy fehér ajtós szobába.
A szoba tágas volt,és egy fehér szekrény volt benne,fehér szőnyeg,fehér ágy. Pont az egyik torony az én szobám! Klassz.
A költöztető felhozta a cuccaimat,és elkezdtem berendezkedni. Mindig is szerettem a szobámat rendezgetni,ez most kapóra jött,mivel mind a három nővéremnek kellett segítenem berendezni a szobáját,és persze a többi helyiséget.
Végül Diana szobájában kötöttem ki.
Volt egy kérdés amit már rég megakartam tőle kérdezni,mivel ő az egyetlen,aki mindig megmondja az igazat nekem.
-Diana, kérdezhetnék valamit?
-Aha,persze.
-Mond,Helena miért ilyen?
Gondolkozott,valószínű nem akarja elmondani,mert más különbem már rég válaszolt volna. Megköszörülte torkát.
-Majd megjavul. Ne is törődj vele!
-Ez nem válasz a kérdésemre.
-Figyelj,ha elmondanám,úgy sem hinnéd el,mert én sem hittem el,amíg nem láttam. Majd nem sokára rá jössz,én még nem jöttem rá,de hamarosan rá fogok! Ne a szó szoros értelmében értsd!
-Tehát te is ilyen ,ilyen ...
-Bolond?!
-Nem ezt akartam mondani.
-Igen,hamarosan én is bedilizek,és hamarosan te is Hugicám!
-Te tényleg lökött vagy! Én soha sem leszek veletek olyan,mint Helena!
-De de,nem tudod elkerülni.Sajnálom,így is sokat mondtam!
A fejemet csóváltam,jelezve,hogy lököttnek tartom. Ő csak legyintett,és tovább babrálta a tévéje vezetékét.
Van még négy napom az iskoláig. Csak hétfőn kell mennem.
Elővettem a kézitáskámat,és lementem a lépcsőn.
Meglátogatom a nagyit,talán oda találok,majd kérdezősködöm.
Elindultam egy La-Push tábla irányába.
Remek,be kell mennem az erdőbe,de legalább úgy gyorsabb. Bizsergett a homlokom,és hirtelen nagyon gyengének éreztem magam. A homlokomhoz kaptam,ami tiszta verejték volt. Az izmaim rettentően fájtak. Elkezdtem futni. Éreztem,hogy elhagy az erőm,és lerogytam az erdőbe.
-Nem igazság,hogy ő előbb mint én!-hallottam egy ismerős hangot. Diana.
Próbáltam megszólalni,bár nehezen ment.
-Mi van velem?
-Majd megtudod Kicsikém!
-Nagyi? Hogy kerülök ide?
-Sam Uley,egy ismerősöm fia talált rád ájultan az erdőbe,és ide hozott,mivel tudta,hogy ki vagy.
-Mennyi idő telt el?
-Nem olyan sok,csupán négy nap.
-Mi?! Négy napig aludtam?-hirtelen olyan energiát éreztem a testemben,hogy legszívesebben felugrottam volna,de helyette felültem.
Megöleltem a nagyit,gyönyörű,és fiatalos,mint mindig.
-Mi van velem Nagyi?
-Elmondok mindent Édesem,de ne ijedj meg,mert hihetetlenül fog hangzani.Azt fogod hinni,hogy elment a józan eszem,de ahhoz,hogy ne veszítsd el az önuralmadat,meg kell hallgatnod. Ne szólj közbe!
Bólogattam.
-Tudod,a mi családunk,nem emberi család. A mi családunk különleges,csupán ezt nem sokan tudják,csak mi négyen,és a szüleitek tudták.
Nagypapátoktól származik a gén,aki tovább adta édesanyátoknak,és ő is nektek. Ketten már túl estek rajta,és bár Dianának kellett volna következnie,te következtél.
A család,vérfarkas géneket hordoz,és képes farkassá válni.Nagyobbak,erősebbek mint egy átlag farkas. Itt nem ti vagytok az egyetlenek,de ti mások vagytok,de alakváltók.
Ti a Hold Gyermekeinek leszármazottai vagytok! Ezt titokban kell tartani,mert ha rájönnek a vámpírok,és most kérlek ne ijedj meg,de azok is léteznek,akkor elakarnak titeket pusztítani,mivel régen ellenségek voltak. Majd nem sikerült kiirtaniuk a fajtátokat,de az ősötök Kaupszahicba megőrizte a gént.
Az is különleges bennetek,hogy nők vagytok.Általában férfiak e lények,de édesanyátoktól kezdve,ti is különlegesek vagytok.
Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Én mint szörnyeteg? Az nem lehet! Vámpírok? Jézusom!
Felkeltem,és kiugrottam az ablakon,szerencse,hogy alacsony ablak volt...
Hirtelen a testem égni kezdett,és éreztem,hogy történik valami. A lábamra néztem,de nem volt ott,helyette két fehér mancs,hatalmas mancs.
Tehát,tehát igaz!
Elkezdtem futni,hihetetlenül jó érzés volt! Ahogy a szél az arcomba fújt,ahogy futottam,rettentő gyorsan.Ami ilyen jó érzés,csak nem lehet olyan rossz! Tényleg jó nagy vagyok,és úgy éreztem,hogy mosolygok,de nem hinném,hogy a farkasok mosolyognak.
Megéreztem valami különleges illatot,amit muszáj volt követnem. Elindultam az illat irányába,és egy hatalmas barna farkas állt előttem.
Nem tudtam visszafogni magamat,elfutottam.
Mi van ha bánt? De nem adta fel,fut utánam. Nagyon erős vonzást éreztem,hogy oda fussak hozzá,le is fékeztem. Szembefordultam vele.
Közelebb jött,és az szemében láttam valami kedveset,ő is olyan mint én! Mélyen a szemembe nézett,és én is az övébe. Ha visszaváltoznék,akkor tudnánk beszélgetni is.
Nem,inkább nem. Eszembe jutott,hogy ma van a suliban az első napom,gyorsan megfordultam,és elrohantam.
Hogyan változzak vissza? Nagyi kint várt a kertben.
- Gondolj arra,hogy ember vagy,és akkor sikerül átváltoznod!
Ember vagyok,ember vagyok,ember vagyok.
Ember vagyok,Jézusom és meztelen!
Gyorsan befutottam,Megan ruhákkal a kezében várt.Utána a kezembe nyomott egy cipőt.
Nem kérdeztek semmit,nem is mondtak semmit,csak oda adták a válltáskámat,és elindultam.Tudtam hol az iskola,mert kiskoromban jártunk már ott,valami fellépést néztünk.
Az iskola lépcsőjén egy fiú ült,és bámult. Vele ugyan azt éreztem,mint a farkassal. Lehet ,hogy ő volt az? Fekete haja,barna bőre,és fekete szemei vannak.
Én is elkezdtem bámulni.
Aztán erőt vettem magamon,és lazán elsétáltam mellette.Hisz még sem állhatok oda elé,és még sem kérdezhetném meg tőle,hogy: Hé,te vagy az a farkas az erdőből?
Amikor beléptem a suliba,sokan bámultak.
Első óra történelem.
A titkárságon megkaptam a könyveimet,és az órarendemet. Elindultam a kijelölt terem felé. Próbáltam nem gondolni a reggel történtekre.
A teremben beültem a kijelölt padba. Rajta volt a névtáblám,mint az összes másik padon. Milyen fura szokás!
Magam felé fordítottam a padtársam névtábláját.Jacob Black állt rajta. Érdekes név,tetszik.
Az ajtóhoz pillantottam,és ép akkor lépett be a fiú,akit bámultam. Követtem a szememmel,míg nem leült mellém vigyorogva.
Ő is nézett engem,bár nem szóltunk egymáshoz. Óraközben rengetegszer kivillantotta tökéletes fogsortá.Hol én bámultam őt,hol ő engem,hol mindketten.
Mi az ami ennyire vonz ehhez a fiúhoz?Vajon ő a vérfarkas?
Amikor a szemébe nézek,pont azt érzem mint amikor a farkas szemébe néztem.
Óvatosan figyelte a névtáblámat,de nem látta a nevemet. Úgy éreztem most jött el az idő arra,hogy megszólaljak.
-Szia! Anna Wans vagyok!-mosolyogtam. Ő elnevette magát bár nem értem,hogy min.
-Szia,én Jacob Black vagyok,mint tudod.
Az óra további részében nem szóltunk egymáshoz.
Olyan gyorsan eltelt az első napom,hogy szinte észre sem vettem. Megismerkedtem tesin egy Lily nevű lánnyal,akivel aztán a nap további részét töltöttem.
Észrevettem,hogy Jacob Black az erdő felé siet. Követtem.
Volt egy kérdés amit felakartam tenni neki,mert csak ő tudja a választ. De ő előbb feltette.
-Mond mi vagy te,és miért vonzasz ennyire?
-Ép ezt szerettem volna kérdezni tőled is.
-Lehet,hogy most hülyének fogsz tartani,de mindegy.Te voltál az a fehér farkas?
Bólintottam.
-És te a barna?
-Igen. Margeret unokája vagy?
-Igen,miért?
-Bonyolult . Figyelj,nem tudom miért vonzódom hozzád ennyire,de nekem már bevésődött valaki!
-Mit csinált?-grimaszoltam.Nem értem miről beszél.-Tudod,én ma változtam át,és ma tudtam meg mindent.
Elég furcsán nézett.
-Mennem kell.-megköszörülte a torkát és elrohant.
Haragszik rám. Látom az arcán,érzem a hangján a haragot.
Haza mentem,a lányok és a nagyi elmesélt mindent.
Elmesélte Cullenéket,és azt is,hogy mi az a bevésődés. Beszéltem Dianának Jacobról is,és a lelkére kötöttem,hogy ne említse meg senkinek sem. Szavát adta,hogy nem beszél róla.Ez elég.
Azt mondta,hogy hiába vésődött be nekem Jacob,akkor sem lehet az enyém,mivel egy Cullen vésődött be neki,vagyis hozzá van kötve,ahogy én hozzá...
Ennyi információ egy nap alatt!
Végülis Jacob azt mondta,vagyis kérdezte,hogy miért vonzom ennyire,tehát vonzódik hozzám!
De van barátnője,úgy,hogy veszett fejsze nyele. Sajnos!
Valami kattant,az ablak! Gyorsan felkeltem,és elhúztam a függönyt. Kinéztem.
Lent Jacob Black várt rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése