2010. augusztus 27., péntek

2. Fejezet

                                                               

                                                          Jacob
-Edward! Ez így nagyon nincs jól,hogy Renesmee embereket öl!-ordítottam a telefonba. Renesmee teljesen megváltozott. Embereket öl,és nem érdekli senki,és semmi.
-Tudom.
Letettem a telefont. Nagyon dühös vagyok,és ott van még Anna is.Anna,akit jobban féltek bárkinél.
Meg kell beszélnem Sammel,mert ez így nincs rendjén. Ketten nem vésődhetnek be nekem! Vagy netán Megint én húztam a  rövidebbet,és én ilyen lökött farkas vagyok?
-Szia Jacob!
-Szia. Beszélnünk kell.
-Én is azt hiszem,a gondolataidban mást nem hallani mint Anna,Anna,Anna.
-Ép erről szerettem volna beszélni.
-Jacob,most az igazat mond! Melyik lány iránt érzel többet?
Nem nehéz kérdés,mivel amióta megpillantottam Annát,tudtam,hogy ő az igazi,és nem  Nessie!
-Anna iránt erősebbek az érzelmeim. De még is mit tegyek Sam?
-Sajnálom,de úgy jártál mint én Leah-val.  Neked nem Renesmee az igazi,hanem Anna. Érzem,látom a gondolataidban,pont úgy mint én annak idején Emilyt.
Érzem,hogy igaza van,de ezt még bekell adnom Cullenéknek is... És Renesmeenek,bár amilyen mostanság,nem is bánom a szakítást. Gyilkos.
-Rendben Sam,majd beszélek akkor Renesmeevel.
Renesmee neve hallatára Sam az újságért nyúlt. A kezembe nyomta és a cím oldalon szörnyű hír állt.


Újabb állat támadás Forksban. A tizennégy éves Ron  Pepport  a felügyelők, az erdőben találták holtan tegnap éjjel.  Arra kérjük a tisztelt lakosságot,hogy a maguk érdekében,ne menjenek az erdő közelébe!
Amint  nyomára akadunk a gyilkos vadnak,értesítünk mindenkit!"









                                                   A falkák egyesülnek




-Letudnál jönni?-kérdezte mosolyogva.Leültem az ablakpárkányra.
-Elkapsz?-kérdeztem vissza.
Nevetve bólogatott. Lábaimat átlendítettem az ablakon,és meglendítettem a testemet.Pillanatok alatt meleg kezeivel a karjában tartott.
-Mit szeretnél?-szegeztem a kérdést hozzá.
-Beszélgetni...megismerni.
-Rendben. Anna Wans vagyok,tizenhét éves,és farkas ,mint láthattad.-nevetett.
-Hát jó.Én Jacob Black  vagyok,és tizenhét éves,már három éve.
-Tehát akkor én is tizenhét éves maradok?-ezt nem is mondták a lányok.
-Igen,hihetetlen,hogy nem tudsz ezekről.
Az erdő felé mentünk.
-Nem szabadna találkoznunk.-mondtam szomorúan.
-Miért?
-Mert neked már bevésődött egy vámpír!
Arca elsápadt,mintha szégyellné magát.
-Tudom,de  megszeretnélek ismerni,és ...
-És?
-Majd egyszer elmondom.
Tovább sétáltunk. Annyira érdekes ez a farkas dolog,nem is olyan rossz mint hittem! Egész muris,amikor átváltozom.
Egy gyönyörű tóhoz értünk.  Bele tettem a kezem,kellemes meleg volt.
-Szeretsz úszni?-törte meg a csendet.
-Aha.
-Akkor gyere! Ez a kedvenc tavam!-mutatott a víz felé.
Elképedtem.
-Most?Komolyan?
Bólogatott és levette a cipőjét,majd pólóját. Hihetetlenül izmos felsőteste van! Kezével felém intett. Én is levettem a cipőmet. A pizsamámat nem,elég kényelmes úszáshoz,hisz csak egy rövid nadrág és top.
Belement a vízbe,követtem.
-Kellemes.-motyogtam.
-Tudod,a lány akibe bevésődtem ugye bár vámpír. Ők nem ölnek embert.De a lány vagyis Nessie,mostanában elég vad.  Ezért igazad van abban,hogy nem szabadna találkoznunk,mert képes lenne...
Megcsikordult a foga.
-Nem félek tőle!
-Mi az a kezeden?-mutatott a csuklómon lévő hold alakú tetoválásra.
-Neked is van!-mutattam a vállára.
-Várjunk csak! Te nem alakváltó vagy?
Uram isten,erről nem szabad beszélnem. Kiugrottam a vízből.
Viszont Jacobban megbízom,igaz csak most ismertem meg,de valami köt hozzá.
-Nem,nem vagyok alakváltó. A Hold Gyermekeinek leszármazottja vagyok.
-De hisz ha megtudják,akkor megöl téged  a Volturi !
-A ki?
-Volturi,ezek a vámpírok vezetői.
Rémült képet vághattam,mert megijedtem.
-Ne félj,nem engednélek bántani. Te jó vagy.
-És a nővéreim is jók!-szeme megrebbent.
-Többen vagytok?
-Igen,Megan,Helena,Diana és én. 
Nem szólt,de ki jött a vízből.
-Nem szabad senkinek sem elmondanod,hogy ti  vérfarkasok vagytok! -mondta rémülten.-Takarjátok el azokat az átokverte tetoválásokat. Gyere! Beszélünk a nővéreiddel.Van egy ötletem.
A kezemnél fogva elrántott a víztől. Felkapott,és futott.
-Miért futunk?-kérdeztem értetlenül.
-Mert gyorsan kell beszélnünk a nővéreiddel!
-Miért segítesz nekünk?Hisz te a vámpírokkal vagy!
-Az mindegy.
Elkezdte zörgetni az ajtót.
Megan az ablakon ugrott ki,farkas alakban.
Jacobra vicsorított.
-Nyugalom Megan! Beszélni akar veled,fontos!
Megan eltűnt a házban,és felöltözve,emberként jött vissza.
-Tudom,hogy ti nem alakváltók vagytok!-mondta Jacob nyugodtan.
-Mit akarsz?
-Van egy ötletem,hogy ne keljen bujkálnotok életetek végéig. Azt fogjuk mondani mindenkinek,hogy ti is alakváltók vagytok,és csatlakoztok a falkánkhoz.
-Miért tennéd ezt?-Megan kételkedett,én nem.
-Mondjuk úgy,hogy a családod egyes tagja rendkívül fontos nekem!-elmosolyogtam magam,mivel rám nézett.  Fontos vagyok neki!
-Ki az alfa?
-Én,vagyis mivel én nem vállaltam el,ezért Sam Uley.
Közben a többiek is kijöttek,és Megan elmagyarázta nekik a dolgot.  tetszett nekik.
Aztán elfeledkeztem,hogy csurom víz vagyok,amit Megan kérdőre is vont.
-Miért vagytok vizesek?
-Fürödtünk egy közeli tóban.-mondtam.
Helena gúnyos nevetésbe törti ki.
-A testvéreim érdekében beleegyezek,de ha bárkinek is elmondjátok!
-Megbeszélem a többiekkel.-mondta Jacob egyszerűen. -Jöttök?
-Igen.-mondta Dia.
-Dia,te is átváltoztál?-kérdeztem. Bólintott. Rendben.
Mindenki átlényegült,de Jacobot megkértük,hogy forduljon el,és ne kukkoljon.
Követtük Jacobot. Olyan gyors volt,de tartottam a lépést vele. Mi erősebbek voltunk mint az alakváltók.
Csupán ma ismertem meg,de rettentően kötődtem hozzá.
A rezervátumba vezetett,és ott mindenki vissza változott. Ruháinkat a lábunkhoz kötöttük mielött farkassá váltunk.Jacob tanácsolta.
Felöltöztünk.
-Ide jönnek,szóltam nekik.-szólt Jacob.
Megan bólogatott.  Hirtelen öt férfi termett körülöttünk.Mind fekete haú,barna bőrű,fekete szemű.
Jacob bemutatott minket nekik,és nekünk őket.
Elmondta Jacob amit tud,majd félre hívta őket.
-Jacob,biztos,hogy jó ötlet?-kérdezte egy vékony hang.
-Quil,megvédjük őket,egyetértek Jacobbal.-őt felismertem.Ő vitt haza az erdőből,Sam Uley.
Vissza jöttek  és közölték a döntésüket,miszerint a falkák egyesülnek.
Jacob félre hívott.
-Köszönöm Jacob!
-Nincs mit!
Átöleltem. Aztán elindultam az erdőbe,de követett.
-Mi van?-kérdeztem nevetve.
-Vigyázom rád,szeretném,ha egyben érnél haza.-komoly hangon beszélt.
-És mégis ki tudna ártani nekem?
-Nem kételkedem a hatalmas erőben,ami a birtokodban van,de hagy kísérjelek haza!
-Rendben.
Egész a szobám ajtajáig kísért,be is jött,de az ablakon kiugrott. Elment,hiányzott.
Átvettem egy száraz ruhát. Ledőltem az ágyra,és csakis Jacobon járt az eszem.


                                  

4 megjegyzés:

  1. Szia :D
    Most olvastam csak el ezt a történetedet, és ezt is imádom. Tehetséges író vagy :)
    Mondjuk az elején egy kicsit féltem, mit válthat ez ki belőlem, de megnyugodtam. Tudod én Team Jacob vagyok, és valamiért Jacobot csak Nessie mellett tudom elképzelni. És féltem, hogy így, ez miatt nem fog tetszeni, de tévedtem, mert egyszerűen imádom.
    Siess a kövivel :D
    puszi: Dóry

    VálaszTörlés
  2. Juj ,de örülök:D Köszönöm.
    Komolyan már azt hittem,hogy senkinek sem fog tetszeni:)))
    Én is team Jacob vagyok:)
    Rendben sietek!
    puszii Lyly

    VálaszTörlés
  3. Biztos nagyon sok mindenkinek tetszik, és olvassa is. Csak vannak olyanok, akik csak olvassák, nem írnak komit, és nem is csatlakoznak az oldalhoz. Régen, mielőtt megnyitottam a blogom, én is ilyen voltam.
    De most! Nem bírom ki a kedvenc blogjaim nélkül, amibe a tieid is bele tartoznak :D

    VálaszTörlés
  4. Igen,én is ilyen vagyok,bár nem sok időm van sajnos olvasni:s
    Nagyon örülök,hogy a kedvenceid közé tartoznak:)

    VálaszTörlés