5.Fejezet

                                                              Jacob


Ez Anna?És ki az a fiú vele? Istenem ,de gyönyörű!El kell engednem,el kell engednem,mert bajba kerül miattam.
Várjunk csak! Féltékennyé akar tenni,igen csakis ezt akarhatja. Hát sikerült neki,de nem szabad elgyengülnöm,mert baja esik .
Még szerencse,hogy Quil beszélget velem,mert alig tudok uralkodni magamon.
A francba,miért is találkoztunk,miért is tartottam itt Annát amikor elakart húzni innen!
Én barom!
















                                                                           Egy másik ÉN







-Mi az,hogy jobb ha elmegyek? Hiszen ép te vettél rá,hogy maradjak!Megmutattad,hogy van értelme maradnom!-ordítottam Jacob felé.
-Rosszul tettem,nem maradhatsz! Hát nem érted?! Miattam történt ez veled!
-Mond,te játszol velem? Belehaltál volna,ha elmentem volna,most meg azért könyörögsz,hogy menjek el. Ez egy kicsit beteg! Nem érdekel Renesmee,legközelebb felkészültebb leszek,hiszen erősebb vagyok!
-Akkor pedig én hagylak el Anna!
Utolsó mondata belém hasított. Nem hagyhat el!Most,hogy végre az enyém nem teheti ezt!
-Jól vagy?-kérdezte,amikor a kezemhez kaptam.
-Mit érdekel az téged?ziháltam.
-Hívom Carlisle-t!
-Ne,nem kell.
Leült az ágyra mellém.
-Nem akartam,hogy rosszul légy!
-Ne hagyj el!-kérleltem.
-Hidd el,egyszer még megköszönöd nekem!
-Nem hiszem. Tudod Jacob ,ha akkor elengedtél volna,már rég túl lennék rajtad,mivel nem volt akkor még köztünk semmi.Viszont most,hogy már randiztunk,és ráébresztettél arra,amit érzek irántad, így soha az átkozott életbe nem tudlak kiverni a fejemből! Köszönöm szépen! Ja,és akkor húzz el,ha annyira elakarsz hagyni!
Soha sem szoktam így ki kelni magamból,én nem vagyok ilyen. Inkább egy unalmas könyv moly,akit nem érdekelnek  a fiúk,nem veszekszik senkivel sem,meglapul,kedves,mosolygós lány. De ez csak voltam. Nem maradhatok ilyen. Sokkal rosszabb leszek,olyan akinek senki sem mond nemet! Nem akarom még egyszer ezt érezni,amit ebben a néhány másodpercben voltam kénytelen érezni.
-Sajnálom!-súgta a fülembe,majd nyomott egy puszit a fejemre. Felkeltem. Elé álltam,és teljes "farkas-erőmmel" kilöktem az ablakon. Ahogy hallottam eltört valamije. Jézusom!Ezt nem akartam... Leugrottam utána,és állánál fogva magam felé fordítottam a fejét. .
-Én is sajnálom,de tudod mit?Igazad van! Nem nekem való vagy.Túl unalmas pasi vagy Jacob! Viszlát.-elfutottam.
Olyan leszek mint Renesmee,vad,kirívó. Ha ez kell neki,hát megkapja! Sohasem voltam ilyen,és nem is akartam ,de muszáj lesz megváltoznom.
Felszöktem a szobámba,a lányok nem vettek észre. Kivettem a táskámból a hitel kártyámat,amit még Megan adott,amikor úgy volt,hogy elköltözöm.
Elmegyek vásárolni dögösebb cuccokat,lecserélem az unalmas ruhatáramat.
Eldöntöttem,hogy egy régi álmomat is valóra váltom. Kifúratom a köldökömet.
Habár,ha belegondolok,a bőröm kidobja az ékszert,mert be nő a seb. Még jó,hogy a fülbevalómat nem. Ez a hülye farkas dolog! Nagyon jó komolyan mondom,hogy gyorsan gyógyulok. Baromira kedvez számomra.
A helyi plázába mentem,ott mindent megkapok. Kell egy tüzes rúzs,egy vad ruha,és egy vadító körömlakk.Na és persze rengeteg cipő,és táska,az ékszerekről nem is beszélve...
Kár,hogy nincs már nyitva este a fodrászat. Ezentúl az iskolába úgy fogok menni,mintha csak fotózásra készülnék.
Megláttam egy tetkó szalont,és ránéztem a kezemre. Támadt egy nagyon jó ötletem!
Csináltatok még pár csillagot a tarkómra,és a kéz fejemre,így olyan mintha a "Hold Gyermeke" tetkóm is csak egy sima tetkó lenne!
Be is mentem,és egy nagy,izmos,kopasz férfi állt előttem.
Megkérdezte mit parancsolok,és rámutattam a kezemre.
-Hm.,pont mint Rihanna,neki is ilyenek vannak a tarkóján,de a kézfejeden is jó lesz a másik mellett! Jó kis ötlet. Pillanat,egy kicsit tervezgetek,és neki láthatunk bébi.
-Rendben.
Elment a pultja mögé,rajzolgatott,aztán megkért,hogy kössem fel a hajamat. Először a tarkómnak állt neki.Legalább ezerszer megjegyezte,hogy milyen jól bírom,korom és lány létemre.Igazság szerint nem éreztem semmit.
Négy óra múlva kész lett,annyit bíbelődött azokkal a csillagokkal,hogy már az idő fájt.
Utána vettem egy piros bőr,lakk mini ruhát,és piros lakk magassarkút,aminek a sarka legalább húsz centis volt.
Zavart a kötszer a nyakamon és a kezemen,minek kellett így bekötözni?! Letéptem,és kidobtam-Még csak nem is vérzett.
Sétáltam a városban,végre találtam egy éjjeli kozmetikát,ahol még szerencsémre fodrász is volt. A hajamat meghosszabítattam,és megtépettem ,majd egy kis szemöldök igazítás,arc kezelés és tökéletes a mű!
Haza mentem busszal,és Megan a konyhában várt.
-Te meg mi a csudát képzelsz?Elszöksz Cullenéktől,akik gondosan ápoltak,annak ellenére,hogy kritikus az állapotod? Ellopod a hitel kártyát és butaságokat vásárolsz magadnak? És mi van a hajaddal,és az arcoddal?
-Először is neked is szia. Másodszor kifogástalan az állapotom. Harmadszor,a hitel kártyát te ajándékoztad nekem,úgy,hogy nem loptam!Negyedszer,voltam kozmetikusnál képzeld,ami már rád is rád férne...
Most még dühösebb lett,de a kezemmel csak legyintettem a szerencsétlenségemre,mivel észrevette a tetkókat.
-Azok meg mi a fenék?
-Ó,hát ezekből a tarkómon is van!-mosolyogtam,és felhajtottam a hajamat.-De mielőtt leszidnál,elmondanám,hogy azért csináltattam,hogy ne legyen feltűnő a másik hülye csillag.Így senki sem jön rá,hogy különc vagyok. Fájdalom mentes volt,úgy,hogy ajánlom figyelmedbe!-kacagtam.
-Bevallom,bár elég nehéz,nem volt rossz ötlet!De akkor is,hogy merted a bele egyezésem nélkül?
-Nem vagy sem Anya,sem Apa,és emlékeztetlek,hogy nem vagyok már gyerek!
Felmentem a szobámba.
Észrevettem,hogy már hat óra,nem sokára iskolába kell mennem. Felkaptam a piros bőr szerelésemet,felkötöttem kontyba a hajamat,elővettem a bőr táskámat,kisminkeltem magam,kilakkoztam a körmöm, és elindultam az iskolába.
Az utcán mindenki bámult,de nem érdekelt.Néhányan füttyentettek is.
Na Jacob nagyot néz majd azt hiszem!
Szokásosan a lépcsőn ült,Embryvel és Quillal. De így ez nem elég,túl egyszerű vagyok. Túl kevés ez így,valami ütősebb kell.
Vissza futottam,és előkaptam a mobilomat.
Eszembe jutott egy nagyon nagyon régi ismerősöm,akinek régen tetszettem,hát akkor most az új külsőmmel belém fog esni . Itt is lakik a közelben.
Nick Adams. Irtó helyes,és még jó kocsija is van. Ja és tartozik nekem,mivel egyik csaj "rajongója" elől elbújtattam nyolcadikban.
-Szia! Anna vagyok,rémlik?
-Á,Anna! Szia! Mizu?
-Kéne egy fuvar...
-Hova?
-Csak a rezervátumi suliba.
-Ott leszek a Fő úti buszmegnél,menj oda,okés?
-Oké,puszi.
Letette,a fő úti buszmegálló közel van. Oda buszoztam. ...
Vártam tízpercet,és egy fekete sportkocsi termett előttem.Nézelődött a benne ülő fiú.
Kilépett a gyönyörű autóból,és körülnézett.
-Szia Nick!-rohantam hozzá és megöleltem. -Köszi,hogy elviszel.
-Anna?Anna Wans?
-Naná!
-Húh csajszi,te aztán...eszmélet vesztően jól nézel ki!
-Köszi!-kinyitotta az ajtót és elindultunk. Rengeteget beszélgettünk út közben.
Megállt a suli előtt,Jacobék még ott voltak,és bámulták a kocsit. Hallottam,hogy többen megkérdezik,hogy ki lehet ez.
Nick kiszállt a kocsiból,és ajtót nyitott. Amikor kiléptem mindenkinek elakadt a lélegzete,mind a külsőm,mind a kocsi és Nick miatt.Természetesen az élen Jacobbal. Megakarom mutatni neki,hogy könnyen túllépek rajta,és könnyen elveszíthet.
-Na csajszi itt vagyunk!-mosolygott. Én nem haboztam,megöleltem,majd megcsókoltam,amitől aztán beindult..
Átkarolt,és magához szorított. A csókja rettentően édes volt. Ahogy a nyelve játszadozott az enyémmel,ahogy szorítottam a derekamat...Ahogy testem,az ő forró testéhez tapadt..
-Mennem kell,de ha van kedved lóghatnánk együtt!
-Ezek után?! Természetesen van kedvem! Majd este hívlak,rendben?
-Aha,várom a hívásod!
Még egyszer megcsókoltuk egymást. Forró,szenvedélyes csók volt. Iszonyat jó pasi.
Beült az autóba és elhajtott,én pedig Jacobékhoz mentem,s mintha semmi sem történt volna elkezdtem beszélgetni velük.
-Sziasztok! Mizu veletek? Készültél matekra Embry?
-Hali csajszi!Naná! Mond meg Dia-nak,hogy ma megyek hozzá öt után!
-Oké,megmondom.
-Fantasztikusan nézel ki amúgy!
-Á,ez semmiség! De azért köszönöm!
Jacob lesütötte a szemét.
-Mennem kell bioszra,sziasztok!
-Szia!-köszöntük egyhangúan.A suliba minden szem pár rám szegeződött,és egy tanár még azt is megjegyezte,hogy nem így kellene járnom iskolába,de elküldtem a csudába..
Órák után aztán haza indultam az erdő felé.
Jacob is jött.
-Mond mi a francért csinálod ezt?Azt hiszed,hogy most fájdalmat okozol nekem a kis színészkedéseddel?
Bár magam sem tudom,hogy hogyan lehettem ennyire gyors,de egy pillanat alatt ott álltam előtte,és nekilöktem egy fának. Testem hozzá simult. Számat az övéhez értettem. A füléhez hajoltam.
-Mond ki,hogy tudsz nekem ellenállni! Csak mond!Mond ki,hogy már nem szeretsz,gyerünk Jacob mond ki! -férfiassága elárulta,hogy kíván.
Felsóhajtott,és egyre hevesebben lélegzett,ahogy én is.
-Te hoztad ezt a dögöt ki belőlem,tudod,hogy én nem vagyok ilyen Jacob! De ilyen is lehetek,ha ez neked jó!
-Ne játssz a tűzzel Anna,tudod,hogy nem azért tettem amit tettem,mert már nem szeretlek!
-De nem kell engem megvédeni!Ezerszer erősebb vagyok annál a kis csitrinél! Szeretlek,teljes énemmel szeretlek! Miért nem fogadod végre el? Vagy játszani akarsz?Jól van Jacob,akkor játszunk!
Elfutottam.Hogy lehetek emberi alakban is ennyire gyors? Nem értem.Mi farkasok csak farkas alakban lehetünk ennyire gyorsak.
Gyomrom elkezdett émelyegni,és valami olyan "ennivalót" kívánt,amire még csak álmomban sem gondoltam volna.

4.Fejezet

                                                        Bonyodalmak




Nincs semmi,és senki ami itt tudna tartani.
Elmegyek,és kész. De miért is győzködöm magamat?!
Elfogok menni.
Beszélnem kell a nagyival,mielőtt távozom. Felvettem  a kézitáskámat,és az ablakon át távoztam.
Csípős hideg van,talán még este a hó is megered. Bár nem szeretem a havat,beálltam a buszmegállóba.
A busz gyorsan és emberi módon vitt el a rezervátumig.
Miután kis híján elestem,éreztem,hogy valaki követ.
-Anna!-ez nem lehet!
-Hagyj békén!-förmedtem rá Jacobra.
-Nem beszélhetnénk bent?-mutatott  a házuk felé.-Kérlek,csak  pár percre!
 Bólintottam,pár perc nem árthat. Úgyis el kell mondanom neki,hogy távozom Forksból.
Kinyitotta az ajtót,és felmentünk a szobájába.Kellemes,szép szoba volt. Egyszerű ágy,egyszerű fa szekrény.
-Mit akarsz?-mondtam dühösen.
-Ne menj el,kérlek! Könyörgöm Anna!
-De elmegyek,már össze is pakoltam.Holnap reggel megyek.
-Ne!-közelebb lépett.  Libabőrös lettem,amikor a kezemért nyúlt.
-Hagyj Jacob,elmegyek és kész!
-Nem mehetsz el,te nem!
-Pedig elfogok. Hiába könyörögsz,elmegyek.
Kétségbeesetten figyelte a plafont.
-Sajnálom,hogy nem tudod mit érzek!
-Még én nem tudom,hogy mit érzel? Azt hiszed nekem jó volt amikor az a szörnyeteg rád tapadt,jobban mondva a szádra?-kibukott belőlem.Annyira nem akartam elmondani neki,hogy szeretem,de kibukott belőlem.
Megint közelebb lépett,s átlépte a távolságot köztünk.
-Azt akarom,hogy velem légy,örökre! -átkarolta gyengéden a derekamat,amitől szinte elájultam.
-Hidd el,úgy lesz a legjobb,hogy ha elmegyek.-elcsuklott a hangom.
-Nem,úgy a legrosszabb lesz.Itt kell maradnod! 
-Van barátnőd,aki egy életre szól.
-Igen,de ő épp elakar menni,amit én nem akarok. -rám célzott volna? Elpirultam.
-Renesmee?
-Már szakítottam vele a csók előtt,azért állt bosszút,és azért csókolt meg előtted.Hidd el szabadulni akartam,de nem tudtam megmozdulni,mintha befalaztak volna!
-Kérlek,hagyj elmenni!
Szinte könyörögtem neki,de láttam rajta,hogy szavaimmal kínzom.
Hátat fordított,és beletúrt a hajába. Könnybe lábadt a szemem,majdnem  sírtam.
Így lesz a legjobb Anna,a legjobb. Hangosan sóhajtottam egyet.
-Jacob,nem tehetem ezt veletek,nem vehetlek el attól akit szeretsz,és aki szeret!
-Pedig pont ezt teszed! Mond, mikor veszed már észre,hogy nem Renesmee Cullent szeretem,hanem téged?!
Felvontam a szemöldökömet,és kinyitottam a szám,úgy vettem egy mély lélegzetet.
-Ilyen csak a mesékben van.-motyogtam. Beleharaptam a számba.
-Anna,csak engedd,hogy megismerjük egymást,és utána ha még mindig elakarsz menni,menj. Adj egy esélyt, nekem,hogy megismerjelek,és magadnak,hogy megismerj!
-Nem hiszem el,hogy most ezt mondom,de rendben. Maximum egy hónapot adok magunknak,és ha nem jött be,elmegyek,és nem akadályozhatsz meg benne!
Megkönnyebűlten felnevetett,és megakart ölelni,de én hátráltam.
-Köszönöm!-suttogta a fülembe. -Amíg nem akarod,nem érek hozzád,ígérem!
-Köszönöm.
-Tudod mit? Van egy ötletem!  Apámnak van egy csónakja,és a közelben van egy szép kis tó,nincs kedved csónakázni velem?-ez olyan romantikus! Örülök,hogy felvetette az ötletet,mert első randinak,vagy barátkozásnak egyszerűen tökéletes!
-Szívesen csónakázom veled. -mosolyogtam.
Kivezetett a kertbe,és könnyedén felkapta a csónakot. Csak valaki nehogy meglássa,mivel egy normális ember még a csónak felét sem bírná el. Az evezők rám maradtak,szinte meg sem éreztem,hogy a kezembe vannak.
Az erdő felé vettük az irányt.
-Itt is volnánk!-Jacob a vízre tette a hajót,és szólt,hogy üljek bele,ő addig tartja. Kényelmes kis csónak.
Könnyedén evezett,majd a tó közepénél megállt.
-Szeretsz csónakázni?
-Igen.
-Én is.Apám régen mindig kihozott ide.  Jó kis hely,vámpírmentes övezet!-nevetett. Én is elnevettem magam. Felállt,és leült mellém.
-Még mit szeretsz csinálni? -mosolygott.
-Szeretek olvasni, és táncolni.A régi sulimba táncoltunk.
-Az jó.  -a kezemet a vízbe lógattam,kellemes meleg volt.
Amikor a vízbe ért a kezem,valaki mintha megfogta volna,és beleestem a vízbe. Jacob rögtön utánam ugrott,de az a valaki lehúzott a mélybe.
Próbáltam küzdeni,de a vízben nem volt esélyem.  Jake megragadta a másik karomat,és felhúzott. Hatalmasat lélegeztem,s az oxigén gyönyöre átjárta a testem.
-Jól vagy?Annyira sajnálom! Jobban kellett volna vigyáznom rád!-hangja elcsuklott.
-Semmi baj! Ne szabadkozz,nem történt semmi.
-Semmi?! Nem Anna,ez nem volt semmi! Meg is hal.....-abbahagyta,nem bírta kimondani.-Na gyere,kiviszlek innen.-a part felé húzott. A szemeim rettentően fájtak,gondolom a víz miatt.
-A francba!
-Mi a baj Jake?
-A...a kezed!-oda bökött a kezemhez,és láttam,hogy egy kés áll ki belőle. Ezüst kés,ami megöli a vérfarkasokat.Általában.
Jacob felkapott,és elkezdett futni velem az erdőbe.  Rengeteget káromkodott útközben.
Az első randink is így sül el,de ki akart megölni? Volt egy tippem,de nem akartam hangoztatni.
Egy gyönyörű  házhoz vitt,ami az erdőben állt.
Berontott.
-Mi a baj Jacob?-kérdezte egy gyönyörű,kedves nő. Sütött róla a szeretet.
-Renesmee,ezüst késsel szúrta meg Annát!
A nő megremegett,és rettentő sebességgel felfutott.Vámpír. Cullenék lehetnek,máshoz nem hozna Jake.
-Sajnálom Jacob!-szabadkozott egy szőke férfi.Rögtön lefektettek a kanapéra,és a kezemet piszkálta. Rettentően fájt.
A lépcső megremegett,és egy ismerős arc termett előttem.
-Kis csaj,veled meg mi a fene történt?!-oda nyúlt a kezemhez. Emmett volt az.  Nem tudtam a fájdalomtól megszólalni. -Semmi baj!-megsimogat a hideg kezével a homlokomat.
-Ismered?-kérdezte Jacob.
-Naná!Épp ebédeltem,amikor azt hittem,,hogy emberek láttak meg,aztán meg a kis farkas csajok! Jót dumáltunk. Renesmett megölöm,ha előkerül! -vicsorított.
-Nem  leszel egyedül!-morgott Jacob.Aztán elmesélte a szőke férfinak ,hogy mi történt. 
Becsuktam  a szemem,és elindultam egy fehér köves úton.....

                                                                                                     ******************************
-Jól vagy? -aggódóan nézett rám egy rövid hajú lány.
-Azt hiszem.Mondhatni igen.
-Jacobot hazaküldtük,mert nem akart moccanni mellőled,de itt kell még pár napig maradnod,az infúzió miatt!-mutatott a kezemből kiálló tűre.-Egyébként Alice Cullen vagyok!
-Anna Wans.
-Nem kell félned,biztonságban vagy!-mosolygott.
-Nem félek, csak... a nővéreim?
-Voltak itt, Dianával jól összebarátkoztunk,nagyon jó fej! Komolyan mindenki talált magának egy barátot,Esmee Megannnel beszélgetett,Helena Rosalieval,én meg Dianával.
-Értem. Köszi,hogy ápoltok,vagy nem is tudom mit mondjak.
-Nincs mit,hiszen a mi családtagunk...vagyis a VOLT családtagunk okozta  a bajt. -lesütötte a szemét. -Figyelj,hát tudom,hogy hülyének fogsz tartani azért mait most kérdezni fogok,de hallgass meg,jó?
-Oké.
-Tehát,van egy isteni ruhám. Pánt nélküli fekete felül,a szoknya része  pedig sötétkék selyem. Nekem szörnyen áll,de ahogy elnézlek ugyanaz a méretünk,és rajtad mesésen festene!  Kérlek fogadd el!
Elnevettem magam. Én meg már féltem,hogy tényleg hülyeséget fog kérdezni.
-Ha ennyire szeretnéd,akkor köszönöm!
-De jó! Be is hozom rögtön! Aztán el ne szökj nekem!-mosolyogva kiugrándozott a szobából.  Milyen kedves! Igaza volt a nagyinak amikor azt mondta,hogy a Cullenek mások.
-Be jöhetek?-kérdezte egy mély férfi hang.Kócos haja volt,ő lehet Edward Cullen.                                        
-Persze!
Leült mellém.
-Fáj nekem,hogy  így látlak. Tudod én nagyon sajnálom ami történt!
-Szóra sem érdemes...
-Nagyon is szóra érdemes,majd nem megölt téged az a....
Lesütötte a szemét. Kiment .
Alig,hogy kilépett az ajtóban Jacob jelent meg,és hozzám rohant.  Könnyedén átölelt.
-Annyira féltem,hogy valami komoly bajod lesz.Ugye jól vagy?
-Igen.
Hátrált tőlem,elég komoly képet vágott.
-Anna,én azt hiszem....Én azt hiszem,hogy valóban jobb lesz ,ha elmész innen!

3.Fejezet

  Jacob

Még,hogy én kiálljak Anna ellen?Az kizárt,még baja esik!  Végre sikerült megérteniük is a lökött barátaimnak is,hogy nem harcolok.
Hirtelen Renesmee termett  a rezervátumban,és felém vette az irányt,pedig megmondtam neki,hogy vége. Először azt hittem,hogy beszélni akar,aztán hirtelen megcsókolt...
Ne,ne csókolj,engedj el! Gondoltam magamban,hiszen itt van Anna,és elveszítem a csók miatt!
Próbáltam Renesmee szorítása alól kitérni,de meg sem bírtam moccanni.
A francba,szegény Anna.Csak is erre mehet ki a játék. Féltékeny Annára,és tudja,hogy nekem ő az igazi. Végre elengedett,fáj a szám.
Körbenéztem,de sem Sam,sem Anna nem volt sehol.
Jared szólt,hogy Anna kiborult,szinte elájult  a csók miatt,és gyorsan átváltozott,majd elrohant. Sam pedig ment megvigasztalni.
Istenem mit tettem! Renesmeere egy rosszalló pillantást vetettem,mivel legszívesebben megöltem volna...
Megjelent Edward,és Renesmee elrohant. Edward bocsánatot kért.
-Ember,a bocsánatkérés édes kevés! Anna miattam van rosszul,miattam! -lesütötte szemét,szégyellte magát,és azt,hogy ő Renesmee, a szörny apja.


 

                                                                            Elhatározás

Reggel amikor felébredtem,Dia az ágyam mellett ült,és sírt.
Gyorsan felültem,és ásítottam egy nagyot.
-Miért vagyok ilyen szerencsétlen?
-Mi a baj?-kérdeztem álmosan,bár próbáltam a legkíváncsibb arcot elővágni a világon.
-A francba is Anna! Miért kellett nekem is ahhoz a másik falkához csatlakozni?Egyáltalán találkozni velük?
Elhatároztam,hogy ha nem nyögi ki végre a lényeget miután felszólítottam rá,vissza dőlök az ágyba és alszom.
-Mond már a lényeget Dia!
-Az az Embry,tudod a te kis Jacob Blacked barátja,vagy falkatársa nevezd ahogy akarod.Na ő az én bajom!
Most sem értettem egy mukkott sem ebből az egészből,de látva Diana könnyes arcát,tudtam,hogy szüksége van rám. Leültem a földre mellé,és átöleltem.
-Mi van Embryvel?Nem szimpatikus,vagy bántott? Mondjuk őszintén szólva azt sem tudom,hogy melyik az az Embry!
-Ha már ennyire nem bírod kivárni amíg én kisírom magam,akkor elmondom a lényeget. Én azt hiszem,hogy ,hogy izé...Szóval az az Embry bevésődött nekem!
Felkacagtam,bár megbántam,mert Dia azt hitte,hogy gúnyolódásból nevetek,pedig csak viccesnek találtam,hogy ő is átesett rajta.
-Ne haragudj,csak furcsa,hogy te piszkáltál Jacobbal,meg kacsingattál amikor vele voltam,és most te is átestél rajta. 
-Mit tegyek?-nem törődött az előbbi vallomásommal.
-Hát mond el neki!  Eddig állandóan pasiztál ész nélkül,felszedtél bárkit.Most meg félsz? Na,de nem is ezen lepődtem meg,hogy a "Nagy Pasifaló Dia" tőlem kér tanácsot!
-Tudod mit? Elegem van belőled Hugócskám,inkább elmondom a többieknek is.Kár volt egész  éjjel rád várnom,hogy ébredj már fel,holott Helena legalább hatszor kiment a konyhába tömni a fejét.
Ezen meglepődtem. Rám várt,és a többieknek nem mondta el?!
-Annyira sajnálom Diana! Csak reggel egy kicsit homályos a fejem,és ideges vagyok.  Tudod mit? Azt hiszem,hogy ez az Embry is a rezervátumba lakik. Elmegyünk hát együtt,ketten.Úgyis a Nagyihoz is be kell ugranom,na és ha már ott vagyunk...
-Meglátogatod a te Jacobodat!
-Így is lehet fogalmazni,igen!
 Gyorsan felhuppantam,bár nekem elég kora volt még a felkeléshez,mivel hétvége van.  Diana megjegyezte többször is,hogy ma a szokottnál is többet készülődöm,természetesen azt is hozzátette,hogy ennek csak is Jacob lehet az oka.
Bántott,hogy olyan bunkón viselkedtem vele,de őt nem zavarta.
Gyalog mentünk,mivel Megan mostanában az egészséges életmóddal zaklat bennünket.Ami persze alapjába nem rossz,sőt jó,de egy idő után elege lesz az embernek belőle,ha "zöldség hetet" tartanánk,na és "gyümölcs hetet".
Dia megjegyezte,hogy levághatnánk az erdőnek az utat.  Úgy is tettünk.
-Na és mi lesz Jacobbal? -kérdezte válaszra éhesen.
-Figyelj,én nem akarok bele folyni a kapcsolatába. Neki van barátnője,aki egy életre szól,és én ezt tiszteletben tartom,ha fáj is!
-Tisztelem az önfegyelmedet,én azt hiszem,rég letéptem volna annak a fejét,aki Embry közelébe lép! Nevetséges nem?Pár napja,pár napja?! Tegnap éjjel óta ismerem,és ölni
tudnék érte!
Elnevettük magunkat.Én is ezt éreztem Jacob iránt,de ha ő Renesmee Cullennel érzi jól magát,akkor nem szólok bele.
Az a lényeg,hogy a barátja lehessek,egy örökké kitartó,reménykedő barát. Bár tudom,hogy gonoszság olyanokra gondolni,mint Renesmeenek valaki kitöri a nyakát,és hasonló gondolatok,ezért is nem hangoztatom őket...
 De miért kéne eltitkolnom szívem legtisztább zaját? Ami nem más,mint Jacob. Nem akarok többi rá gondolni,bár,bár kitörölhetném őt a szívemből.
Ránéztem kedvenc nővéremre,és láttam,hogy remeg.
-Ne félj már!  Embry,és az összes többi pasi,odáig és vissza van érted!
-Hát drága húgom,nem is attól ijedtem meg!-mutatott egy kicsit jobbra.  Egy hatalmas férfi evett egy medvét,amin elnevettem magam.Hihetetlen,hogy mindenen nevetni tudok.
-Jaj,Diana én vagyok a fiatalabb,és egyúttal a bátrabb is?!-suttogtam. A nagyi mondta,hogy a Cullenek állatokkal táplálkoznak,úgy,hogy azt hiszem ő egy Cullen. Felidéztem,amiket a nagyi mondott,és arra is rájöttem,hogy melyik. Nagyon nagydarab,izmos,és gyönyörű! Emmett Cullen.
Közelebb lépett,azt hiszi ,hogy emberek vagyunk. Elég rémisztő képet vágott,elakart hessegetni minket.
-Nyugi,nem emberek vagyunk!-a gonosz ,és ijesztő kép helyett,egy kedves arc jelent meg.
-Fú,ti aztán megtudjátok rémiszteni a vámpírt!-nevetett.
-Anna Wans,ő pedig a nővérem,Diana Wans!-nyújtottam udvariasan a kezemet felé.
-Emmett Cullen,a legizmosabb,és legjobb képűbb,legokosabb,és még sorolhatnám vámpír!-nyújtotta a kezét,és erősen megrázta az enyémet. -Ti vagytok az "új lányok",igaz? Edward beszélt rólatok,mivel Renesmee elég dühös az egyikőtökre,de szegény nem beszámítható mostanában.Agyára ment az embervér,és csak öl,és öl. Szörnyű mi?
-Igen,rendkívül szörnyű.Miért nem tesztek ellene?Az a sok ártatlan ember!-csattant ki belőlem. Kezével letörölte a szájáról a vért.
-Tennénk mi,de Bella... Bella még mindig a kicsi lányát látja benne,holott ő már rég ki bújt a mama szoknyája mögül! Edward kiolvasta a gondolataiból azt is,hogy feltett szándéka felfedni magát,és egész Forksot lemészárolja. Ekkora marhaságot!  Pedig aztán Edward az apja,de már nem lányaként tekint rá.Az emberek,és ti csak egy kicsiny részletet tudtok abból a szörnyűségből amit Renesmee elkövetett.  Charliet is próbálta már megölni,szerencse,hogy Jacob ott volt!
 Jó beszélőkéje van Emmettnek,azt észrevettem,de szörnyű amiket mondott.
-És mit lehetne Renesmeevel tenni,hogy megjavuljon?-kérdeztem félve.  Végül is csak Jacob miatt tettem fel a kérdést.
-Carlisle, a nevelőapánk azt mondja,hogy semmit. Ezt nem lehet a vérre ráfogni,és azt mondani,hogy csak megbódult a vértől. Ő ilyen ,kész.Valószínű ilyen is marad,mert nem akar vegetáriánus lenni.Ott rontottuk el,hogy kiskorában emberi vért kapott,a véradók vérét a kórházból.  Elvileg. De aztán azt is mondta Carlisle,hogy lehet,hogy valóban újszülöttként viselkedik,csak később.Végtére is baba korában kinek tudott volna ártani? Bella nem akarja belátni,hogy egy szörnyeteg a lánya.  Rosalie a párom,ő is oda volt érte,mindig is akart gyereket,de ezek után látni sem akarja.
Elég nehezen értettem meg amit mondott,mivel nehezen maradt meg az agyamba,az amit a nagyi tanított ezekről a dolgokról.
-Szörnyű.-ennyit tudtam hozzá tenni a meghitt beszélgetéshez.
-Az.De most Hölgyeim  ha  megbocsájtotok,elfogyasztom a maradékot!
-Persze,menj csak!És örülök,hogy megismertelek!
-Én is. Viszlát Lányok!
-Viszlát.-ezt Diana mondta.Ezt az egyetlen szót mondta a beszélgetés során,igaz hümmögött egy csomót,és helyeselt is.
Elmesélte,hogy szimpatikusnak találja Emmettet,de a hallottakról az unokahúgát megveti.
Aztán rám szólt,vagy inkább üvöltött,hogy siessünk az ő Embryjének tartozik még egy  szerelmi vallomással.
Szinte futottunk.
Amint beértünk a rezervátumba,a fiúk egybegyűlten üldögéltek az egyik fapadon.
-Sziasztok!-köszöntek szinte egyszerre.
-Sziasztok.-Dia meg sem mert mozdulni,csak Embryt leste.  Tudtam,hogy ha nem lépek,akkor Dia sem fog.
-Embry,Diana beszélni szeretne veled!-Embrynek felcsillant a szeme,amikor kiejtettem Diana nevét,s rögtön felugrott. Ők elsétáltak,én leültem Embry helyére.
-Mizu veled  Kis csaj?-kérdezte az egyikük,azt hiszem Paul.
-Hát semmi különös, na és veletek?
-Velünk? Ép azon veszekedtünk,hogy vajon letudnád e nyomni Jaket farkasként!  Jared váltig állítja,  hogy simán lenyomod,mi Sammel,vagyis csak én,hát bocs,de én Jacob javára döntöttem. Sam,azt mondta,hogy tekintve a fajtátokat erősebbek vagytok. A lényeg,hogy Jareddel fogadtunk .
-Rendben,próbáljuk meg!-fordultam Jacobhoz.
-Nem hiszem,hogy jó ötlet lenne!
-Nem kell semmit hinni,tenni kell Jacob!-elindultam a fák közé,levetkőztem,és átváltoztam. Előbújtam.
-Te aztán jó nagydarab vagy Anna!-mondta Paul.  Bólogattam.
-Én mondtam,hogy simán lenyomja Jaket!-kiáltotta Jared.
Jacob nem változott át.
-Nem harcolok Annával!-mondta.
-Beijedtél mi haver? -Jared elég nevetséges hangsúllyal kérdezte.
-Nem,de nem szeretnék vele harcolni,nem akarom,hogy baja essen.De ha te azt akarod,akkor gondold csak azt,hogy beijedtem,nem baj.
Vissza mentem az erdőbe,és vissza változtam.
-Nem baj Jacob,majd legközelebb!-mosolyogtam.
A fák közül előlépett egy aranyhajú lány. Vámpír.  Mosolyogva odarohant Jacobhoz,és megcsókolta. Köpni-nyelni nem tudtam hirtelen. Annyit tudtam,hogy ő Renesmee Cullen.
Jacob hagyta,hogy előttem megcsókolja,én ezt nem bírom tovább! 
-Mennem kell,Megan hív!-hazudtam.
-Szia Anna Hercegnő!Te vagy a legcsodálatosabb nő a földön,Királynőm!Persze bocs annak aki majd bevésődik nekem.-hajolt meg előttem Jared.Biztosan örül,hogy kiálltam volna Jacobbal.
-Sziasztok fiúk!
Nem törődve ruháimmal átváltoztam gyorsan,és elrohantam a távolba.  Vissza néztem,és Sam dühös pillantást vetett Jacobra.
Én ezt nem bírom ki,el kell tünnöm innen.
Pár napja vagyok itt,és két napja ismerem Jaket,de nem bírom elviselni ha más lánnyal van.Inkább elmegyek messze,messze egy kollégiumba,ahol senki nem zavar és elfeledem ezt a badarságot a farkasdiról. Mindezek felett elfelejtem Jacob Blacket.
Egy farkas termett előttem hirtelen,nem Jacob,és nem is a nővéreim.  Szájából egy nagy pólót dobott elém,jelezve,hogy változzam vissza.
Fogaimmal megragadtam a ruhadarabot,és elmentem.
Amikor visszaértem Sam állt előttem.
-Szia!-köszönt.
-Szia.
-Nem szeretnélek zavarni,csak beszélgetni szeretnék veled,mint egy barát. -bólintottam.-Tudod mostanság Jacob gondolatai te körülötted forognak,mást nem hallani bennük,mint Anna,Anna,Anna és Anna. Szinte ordítják a gondolatai a nevedet,és olyankor rendkívül boldog....szerelmes!
-Nem érdekel Sam,elmegyek innen!
Megdöbbent.
-Miért?
-Pont ezért,nekem Jacob vésődött be,de elfogom folytatni ezt az érzést,elmegyek innen messze.
Elmesélte Emilyt,és Leah-t.  Nem változtatott a döntésemet illetően,viszont meghatódtam,és megköszöntem,hogy ezt megosztotta velem.
-Biztos,hogy elmész?
-Igen,még ma beszélek a nővéreimmel,mert nem akarok Renesmee árnyékában élni!
-És ha Jacob azt mondaná,hogy veled akar lenni?
-Nem érdekelne Sam!  Ennek véget vetek,nem lenne helyes elszakítanom őt Renesmeetől!
-Sajnálom.-mondta halkan. -Rossz érzés lehet,azt hiszem olyan mint Leahnak...
Bólogattam.  Szegény Leah is úgy járt mint én.
Ez annyira rossz így.
-Most haza megyek,és elintézem a dolgokat.Szia Sam!
-Szia!
Nem változtam át,a pólóban sétáltam haza. Megan megkérdezte,hogy miért van rajtam férfi póló,mivel azt hitte,hogy együtt voltam valakivel.....
Felsiettem a szobámba,majd újra lementem a saját ruhámban,és elkezdtem Megannek papolni arról,hogy nem akarok itt maradni,elmegyek inkább egy kollégiumba messze.
 Habozott a válasszal,gondolkodott. Legalább hatszor megkérdezte,hogy biztos vagyok e benne.
-Hát,ha ennyire szeretnél menni,nem látom akadályát addig,amíg  jól tanulsz. 
-Annyira köszönöm! Tanulni fogok ígérem!
Mosolyogva bólogatott,és vissza fordult a fazék fölé,amiben kevergetett valamit.
Felrohantam,és nyomban elkezdtem pakolni. Ismerek egy jó iskolát ,Port Angelesbe ,bár az elég közel van,de legalább nem itt.
A ruháimat összekaptam.
Helena feljött,pedig már legalább fél éve beszéltünk normális hangnemben egymással.
-Szia,nem zavarok?
-Nem,gyere csak.-mondtam lazán.
-Hallom elakarsz menni innen,Jacob miatt igaz?
Bólogattam,és könnybe lábadt a szemem.
-Tudod,én a helyedbe harcolnék érte,nem engedném  ilyen könnyen el!
-Tudod egy részből igazat adok neked,de én nem az a "harcolós" típus vagyok.Elengedem ,mert szeretem. Ha ő Renesmeevel érzi jól magát,akkor elfogadom.Nem szeretnék mást,csak,hogy boldog legyen!
-Tiszteletre méltó vagy,ugye tudod?-rám  mosolygott.  Próbáltam mosolyogni,de helyette elsírtam magam. Helena a karjai közé bújtatott. Átölelt.
Segített pakolászni,késöbb pedig vacsoráztunk.  Diana amikor hazajött,rögtön oda súgta,hogy a szobámban vár.
Vacsora után felsiettem,és mindent elmesélt amit Embryvel beszéltek. Kiderült,hogy az érzelmeik közösek,mert Embry odáig és vissza van érte,amióta meglátta.  A mázlisták...




                                                            
          

2. Fejezet

                                                               

                                                          Jacob
-Edward! Ez így nagyon nincs jól,hogy Renesmee embereket öl!-ordítottam a telefonba. Renesmee teljesen megváltozott. Embereket öl,és nem érdekli senki,és semmi.
-Tudom.
Letettem a telefont. Nagyon dühös vagyok,és ott van még Anna is.Anna,akit jobban féltek bárkinél.
Meg kell beszélnem Sammel,mert ez így nincs rendjén. Ketten nem vésődhetnek be nekem! Vagy netán Megint én húztam a  rövidebbet,és én ilyen lökött farkas vagyok?
-Szia Jacob!
-Szia. Beszélnünk kell.
-Én is azt hiszem,a gondolataidban mást nem hallani mint Anna,Anna,Anna.
-Ép erről szerettem volna beszélni.
-Jacob,most az igazat mond! Melyik lány iránt érzel többet?
Nem nehéz kérdés,mivel amióta megpillantottam Annát,tudtam,hogy ő az igazi,és nem  Nessie!
-Anna iránt erősebbek az érzelmeim. De még is mit tegyek Sam?
-Sajnálom,de úgy jártál mint én Leah-val.  Neked nem Renesmee az igazi,hanem Anna. Érzem,látom a gondolataidban,pont úgy mint én annak idején Emilyt.
Érzem,hogy igaza van,de ezt még bekell adnom Cullenéknek is... És Renesmeenek,bár amilyen mostanság,nem is bánom a szakítást. Gyilkos.
-Rendben Sam,majd beszélek akkor Renesmeevel.
Renesmee neve hallatára Sam az újságért nyúlt. A kezembe nyomta és a cím oldalon szörnyű hír állt.


" Újabb állat támadás Forksban. A tizennégy éves Ron  Pepport  a felügyelők, az erdőben találták holtan tegnap éjjel.  Arra kérjük a tisztelt lakosságot,hogy a maguk érdekében,ne menjenek az erdő közelébe!
Amint  nyomára akadunk a gyilkos vadnak,értesítünk mindenkit!"









                                                   A falkák egyesülnek




-Letudnál jönni?-kérdezte mosolyogva.Leültem az ablakpárkányra.
-Elkapsz?-kérdeztem vissza.
Nevetve bólogatott. Lábaimat átlendítettem az ablakon,és meglendítettem a testemet.Pillanatok alatt meleg kezeivel a karjában tartott.
-Mit szeretnél?-szegeztem a kérdést hozzá.
-Beszélgetni...megismerni.
-Rendben. Anna Wans vagyok,tizenhét éves,és farkas ,mint láthattad.-nevetett.
-Hát jó.Én Jacob Black  vagyok,és tizenhét éves,már három éve.
-Tehát akkor én is tizenhét éves maradok?-ezt nem is mondták a lányok.
-Igen,hihetetlen,hogy nem tudsz ezekről.
Az erdő felé mentünk.
-Nem szabadna találkoznunk.-mondtam szomorúan.
-Miért?
-Mert neked már bevésődött egy vámpír!
Arca elsápadt,mintha szégyellné magát.
-Tudom,de  megszeretnélek ismerni,és ...
-És?
-Majd egyszer elmondom.
Tovább sétáltunk. Annyira érdekes ez a farkas dolog,nem is olyan rossz mint hittem! Egész muris,amikor átváltozom.
Egy gyönyörű tóhoz értünk.  Bele tettem a kezem,kellemes meleg volt.
-Szeretsz úszni?-törte meg a csendet.
-Aha.
-Akkor gyere! Ez a kedvenc tavam!-mutatott a víz felé.
Elképedtem.
-Most?Komolyan?
Bólogatott és levette a cipőjét,majd pólóját. Hihetetlenül izmos felsőteste van! Kezével felém intett. Én is levettem a cipőmet. A pizsamámat nem,elég kényelmes úszáshoz,hisz csak egy rövid nadrág és top.
Belement a vízbe,követtem.
-Kellemes.-motyogtam.
-Tudod,a lány akibe bevésődtem ugye bár vámpír. Ők nem ölnek embert.De a lány vagyis Nessie,mostanában elég vad.  Ezért igazad van abban,hogy nem szabadna találkoznunk,mert képes lenne...
Megcsikordult a foga.
-Nem félek tőle!
-Mi az a kezeden?-mutatott a csuklómon lévő hold alakú tetoválásra.
-Neked is van!-mutattam a vállára.
-Várjunk csak! Te nem alakváltó vagy?
Uram isten,erről nem szabad beszélnem. Kiugrottam a vízből.
Viszont Jacobban megbízom,igaz csak most ismertem meg,de valami köt hozzá.
-Nem,nem vagyok alakváltó. A Hold Gyermekeinek leszármazottja vagyok.
-De hisz ha megtudják,akkor megöl téged  a Volturi !
-A ki?
-Volturi,ezek a vámpírok vezetői.
Rémült képet vághattam,mert megijedtem.
-Ne félj,nem engednélek bántani. Te jó vagy.
-És a nővéreim is jók!-szeme megrebbent.
-Többen vagytok?
-Igen,Megan,Helena,Diana és én. 
Nem szólt,de ki jött a vízből.
-Nem szabad senkinek sem elmondanod,hogy ti  vérfarkasok vagytok! -mondta rémülten.-Takarjátok el azokat az átokverte tetoválásokat. Gyere! Beszélünk a nővéreiddel.Van egy ötletem.
A kezemnél fogva elrántott a víztől. Felkapott,és futott.
-Miért futunk?-kérdeztem értetlenül.
-Mert gyorsan kell beszélnünk a nővéreiddel!
-Miért segítesz nekünk?Hisz te a vámpírokkal vagy!
-Az mindegy.
Elkezdte zörgetni az ajtót.
Megan az ablakon ugrott ki,farkas alakban.
Jacobra vicsorított.
-Nyugalom Megan! Beszélni akar veled,fontos!
Megan eltűnt a házban,és felöltözve,emberként jött vissza.
-Tudom,hogy ti nem alakváltók vagytok!-mondta Jacob nyugodtan.
-Mit akarsz?
-Van egy ötletem,hogy ne keljen bujkálnotok életetek végéig. Azt fogjuk mondani mindenkinek,hogy ti is alakváltók vagytok,és csatlakoztok a falkánkhoz.
-Miért tennéd ezt?-Megan kételkedett,én nem.
-Mondjuk úgy,hogy a családod egyes tagja rendkívül fontos nekem!-elmosolyogtam magam,mivel rám nézett.  Fontos vagyok neki!
-Ki az alfa?
-Én,vagyis mivel én nem vállaltam el,ezért Sam Uley.
Közben a többiek is kijöttek,és Megan elmagyarázta nekik a dolgot.  tetszett nekik.
Aztán elfeledkeztem,hogy csurom víz vagyok,amit Megan kérdőre is vont.
-Miért vagytok vizesek?
-Fürödtünk egy közeli tóban.-mondtam.
Helena gúnyos nevetésbe törti ki.
-A testvéreim érdekében beleegyezek,de ha bárkinek is elmondjátok!
-Megbeszélem a többiekkel.-mondta Jacob egyszerűen. -Jöttök?
-Igen.-mondta Dia.
-Dia,te is átváltoztál?-kérdeztem. Bólintott. Rendben.
Mindenki átlényegült,de Jacobot megkértük,hogy forduljon el,és ne kukkoljon.
Követtük Jacobot. Olyan gyors volt,de tartottam a lépést vele. Mi erősebbek voltunk mint az alakváltók.
Csupán ma ismertem meg,de rettentően kötődtem hozzá.
A rezervátumba vezetett,és ott mindenki vissza változott. Ruháinkat a lábunkhoz kötöttük mielött farkassá váltunk.Jacob tanácsolta.
Felöltöztünk.
-Ide jönnek,szóltam nekik.-szólt Jacob.
Megan bólogatott.  Hirtelen öt férfi termett körülöttünk.Mind fekete haú,barna bőrű,fekete szemű.
Jacob bemutatott minket nekik,és nekünk őket.
Elmondta Jacob amit tud,majd félre hívta őket.
-Jacob,biztos,hogy jó ötlet?-kérdezte egy vékony hang.
-Quil,megvédjük őket,egyetértek Jacobbal.-őt felismertem.Ő vitt haza az erdőből,Sam Uley.
Vissza jöttek  és közölték a döntésüket,miszerint a falkák egyesülnek.
Jacob félre hívott.
-Köszönöm Jacob!
-Nincs mit!
Átöleltem. Aztán elindultam az erdőbe,de követett.
-Mi van?-kérdeztem nevetve.
-Vigyázom rád,szeretném,ha egyben érnél haza.-komoly hangon beszélt.
-És mégis ki tudna ártani nekem?
-Nem kételkedem a hatalmas erőben,ami a birtokodban van,de hagy kísérjelek haza!
-Rendben.
Egész a szobám ajtajáig kísért,be is jött,de az ablakon kiugrott. Elment,hiányzott.
Átvettem egy száraz ruhát. Ledőltem az ágyra,és csakis Jacobon járt az eszem.


                                  

1. Fejezet

                              Bevezetés a történetbe,Jacob Black szemszögével




Ma is úgy volt,hogy Nessievel lógok suli után.
Alig várom a délutánt!  Nem nagyon szerettem  a Cullen ház körül sertepertélni ,de csak így lehettem a közelébe. 
Beléptem a suli kapuján,és Quil,már oda is rohant. A francba.
 Természetesen Nessiről  faggatózott. Annyira érdekelte a falkát,hogy milyen egy fél vámpírba bevésődni.Én totál nem értem őket! Ugyan olyan szerintem,mint egy emberbe.
Igaz egy kicsit gyorsan nőtt, de legalább nem kellett sokat várnom rá. Bár én mindenhogyan imádom. Amikor kicsi volt,rengeteget játszottunk, le sem lehetett vakarni rólam,de mostanra egy kicsit megváltozott...
Nem tetszik ez a változás,ahogy Cullenéknek sem. Pár csajjal a sulijából össze haverkodott,és azóta elég furcsa..
 Nem   magát adja.
Amikor Quil végre lelépett,leültem a suli lépcsőjére.  Matekra nem készültem,és mivel ez az utolsó évem Billy a tanulással zaklat.  Kinyitottam a füzetemet,és megéreztem egy illatot.
Farkas illat volt,de olyan más!  Émelyítő,és bizsergető. Muszáj utána néznem,ilyen finom illatot még nem éreztem.
 Ledobtam a táskámat,és az erdő felé rohantam.  Gyorsan átlényegültem.
 A gondolataim AZ illatra koncentráltak.
Az erdő mélyén megpillantottam egy hófehér farkast. Közénk való!
Mélyen a szemébe néztem,láthatólag megrémült.
Elrohant. Nem tudtam pontosan,mivel ehhez foghatót nem éreztem,de valami olyas fajta érzés volt,mint Nessienél.
Csak sokkal sokkal erősebb....





                                                           Anna Wans  szemszöge


                                                              Lényeges költözés                   

                                                                                                         


Helena,  Megan és Diana már elkészültek a pakolással.Az én drága nővéreim mindig gyorsabbak mint én,ez jellemző.
Miért kell nekünk elköltöznünk innen?   Nehezen szereztem pár barátot itt,és most új suli.
Amióta a szüleink meghaltak,a nővéreim folyton költözni akarnak,nem értem mi ebben a jó!
-Anna végeztél már? Sietnünk kell Szívem! -kiáltott fel Megan.Ő mindig olyan anyáskodó,amit szeretek benne,hisz ő a legidősebb nővérem.
-Mindjárt végzek,még pár holmit kell eltennem.
-Rendben,öt perced van még!
Nem az erősségem a sietés.
Azt sem tudom,hogy hová megyünk.Nekem nem árulták el,mondván meglepetés.
Rengeteg dolgot ígértek,többek közt azt is,hogy ez az utolsó költözésünk,azért sem árulják ál,a pontos helyet.
Feltettem a nyakláncot,amit utoljára kaptam a szüleimtől. Egy ezüst nyakláncon,egy gyönyörű,vékony, barna kőszívecske.
Amikor lementem a lépcsőn a csomagokkal,Helena,a középső nővérem,rosszalló pillantást vetett rám.
Utálja ha elkésem.
-Ne is törődj vele,mostanában morcos kedvében van!-lökött oldalba Diana,aki egy évvel volt idősebb nálam,és egyben a legkisebb nővérem. Vele jöttünk ki a legjobban,mintha csak barátnők lettünk volna.  Meganre úgy tekintettem ,miután négyen maradtunk,mintha az anyám lenne. Viszont Helena,elég furcsa  .  Emlékszem egy időben Megan is ilyen volt,de nem sokáig . Viszont Helena feszült,morcos,dühös,és mindenért kiabál.
 Elviselhetetlen sokszor,de ezt soha sem mondom neki,nem szeretném megbántani.
Beültünk az autóba. A csomagokat költöztető hozta utánunk.
Elővettem a táskámból egy könyvet,még a nagyitól kaptam.  Vagyis lényegében,mind a négyen kaptuk,de én szerettem a legjobban.
Egy lányról szólt,akit egy farkas követ. A farkasról kiderül,hogy két élete van: egyszer ember,másszor farkas,ha úgy akarja.
A lány beleszeret a fiúba,és boldogan élnek,míg meg nem halnak. Mindig is kíváncsi voltam a szerzőjére,de sajnos lekopott,mivel elég régi darab.
Annyira hiányzik a nagyi! Igaz elég messze lakik,de hihetetlenül jó fej,megértő,és legfőképpen nagyon nagyon szeretem. Várjunk csak!
-Meg van!-kiáltottam hangosan az autóban!
-Mi van meg?-kérdezte Diana értetlenül.
-Tudom,hogy hova megyünk! A nagyihoz,igaz?-rám meredtek mind a  hárman.
-Igen,de még is hogyan jöttél rá?Diana elárultad neki,mi?-dühösen nézett Dia-ra.
-Én esküszöm,hogy nem mondtam neki egy szót sem! Ne nézzetek már így rám!-kacagott Diana.
-Magamtól jöttem rá,hiszen mindig erre felé megyünk hozzá.
-Elbűvölő tehetségre vall a találékonyságod! -csúfolódott Helena.
Nagyi valamiféle  rezervátumban él. La-Push! Igen,ott él.
-Mi nem a nagyihoz költözünk, hanem  La-Pushoz közel van egy kisváros,Forks. Oda megyünk. Bár valószínű La-Pushban fogsz suliba járni.
Remek,egyedül én járok gimibe!  Forksról még nem hallottam. Remélem,hogy szép hely,és nyugodt.Ez az,amire vágyom.
Emlékszem,régen,kiskoromban a nagyinál töltöttük a nyarat. Rengeteg ember él egy kupacon  a  rezervátumba,bár van egy pár kivétel,mint a nagyi is,aki az erdő mellett lakik.
Elég nyugodt hely,de keveset süt a nap,amit nem szeretek.
Megan ép arról beszélt,hogy a ház belsejét át kell festetni,mert az összes szoba hófehér. Mondjuk én is jobban szeretem a színeset.
-Meglátod,tetszeni fog neked a hely!-fordult felém,a mellettem ülő Diana. -Igaz La-Push nyugodtabb,de mi unalmasnak találtuk!
-Hát,nekem megfelelt volna La -Push is,de ti döntetek.
-Így van.-helyeselte.
Ledőltem az ülésre,és elszundítottam.
                                  

                                                                                                       ***************

-Anna, a hasadra süt a nap! Anna Wans!-kiabált Diana.
-Meg is érkeztünk?
-Az út hét órás volt,és ebből te hatot átaludtál!-förmedt rám.
-Jó, jó!
Nehezen,de felkeltem az ülésből. Fogtam a táskámat,és követtem a nővéreimet.  Egy gyönyörű,hatalmas házhoz vezettek. Inkább kastélyhoz hasonlított, mint házhoz.
Citromsárga,fehér mintákkal,és pont olyan tornyokkal, mint a mesebeli kastélyokon amilyen van.
-Hányan költöznek ide? -nevettem.
-Túl nagynak találod?Nekem nagyon tetszik!-mondta Megan. Most vettem észre,hogy borult az idő. Remek!
Ebben a hatalmas  házban ,rengeteg helyiség volt. Engem Diana az új szobám felé  vezetett.
A ház nagyjából be volt  rendezve. Elegáns,de még is  a kornak megfelelő,divatos bútorokkal volt tele.
Dia benyitott egy fehér ajtós szobába.
A szoba tágas volt,és egy fehér szekrény volt benne,fehér szőnyeg,fehér ágy. Pont az egyik torony az én szobám! Klassz.
A költöztető felhozta a cuccaimat,és elkezdtem berendezkedni. Mindig is szerettem a szobámat rendezgetni,ez most kapóra jött,mivel mind a három nővéremnek kellett segítenem berendezni a szobáját,és persze a többi helyiséget.
Végül Diana szobájában kötöttem ki.
Volt egy kérdés amit már rég megakartam tőle kérdezni,mivel ő az egyetlen,aki mindig megmondja az igazat nekem.
-Diana,  kérdezhetnék valamit?
-Aha,persze.
-Mond,Helena miért ilyen?
Gondolkozott,valószínű nem akarja elmondani,mert más különbem már rég válaszolt volna.  Megköszörülte torkát.
-Majd megjavul.  Ne is törődj vele!
-Ez nem válasz a kérdésemre.
-Figyelj,ha elmondanám,úgy sem hinnéd el,mert én sem hittem el,amíg nem láttam. Majd nem sokára rá jössz,én még nem jöttem rá,de hamarosan rá fogok! Ne  a szó szoros értelmében értsd!
-Tehát te is ilyen ,ilyen  ...
-Bolond?!
-Nem ezt akartam mondani.
-Igen,hamarosan én is bedilizek,és hamarosan te is Hugicám!
-Te tényleg lökött vagy! Én soha sem leszek veletek olyan,mint Helena!
-De de,nem tudod elkerülni.Sajnálom,így is sokat mondtam!
A fejemet csóváltam,jelezve,hogy lököttnek tartom. Ő csak legyintett,és tovább babrálta a tévéje vezetékét.
Van még négy napom az iskoláig.  Csak hétfőn kell mennem.
Elővettem a kézitáskámat,és lementem a lépcsőn.
Meglátogatom a nagyit,talán oda találok,majd kérdezősködöm.
Elindultam egy La-Push tábla irányába.
Remek,be kell mennem az erdőbe,de legalább úgy gyorsabb.  Bizsergett a homlokom,és hirtelen nagyon gyengének éreztem magam.  A homlokomhoz kaptam,ami tiszta verejték volt. Az izmaim rettentően fájtak.  Elkezdtem futni.   Éreztem,hogy elhagy az erőm,és lerogytam az erdőbe.



-Nem igazság,hogy ő előbb mint én!-hallottam egy ismerős hangot. Diana.
Próbáltam megszólalni,bár nehezen ment.
-Mi van velem?
-Majd megtudod Kicsikém!
-Nagyi? Hogy kerülök ide?
-Sam Uley,egy ismerősöm fia talált rád ájultan az erdőbe,és ide hozott,mivel tudta,hogy ki vagy.
-Mennyi idő telt el?
-Nem olyan sok,csupán négy nap.
-Mi?! Négy napig aludtam?-hirtelen olyan energiát éreztem a testemben,hogy legszívesebben felugrottam volna,de helyette felültem.
Megöleltem a nagyit,gyönyörű,és fiatalos,mint mindig.
-Mi van velem Nagyi?
-Elmondok mindent Édesem,de ne ijedj meg,mert hihetetlenül fog hangzani.Azt fogod hinni,hogy elment a józan eszem,de ahhoz,hogy ne veszítsd el az önuralmadat,meg kell hallgatnod. Ne szólj közbe!
Bólogattam.
-Tudod,a mi családunk,nem emberi család. A mi családunk különleges,csupán ezt nem sokan tudják,csak mi négyen,és a szüleitek tudták.
Nagypapátoktól származik a gén,aki tovább adta édesanyátoknak,és ő is nektek.  Ketten már túl estek rajta,és bár Dianának kellett volna következnie,te következtél.
A család,vérfarkas géneket hordoz,és képes farkassá válni.Nagyobbak,erősebbek mint egy átlag farkas. Itt nem ti vagytok az egyetlenek,de ti mások vagytok,de alakváltók.
Ti a Hold Gyermekeinek leszármazottai vagytok! Ezt titokban kell tartani,mert ha rájönnek a vámpírok,és most kérlek ne ijedj meg,de azok is léteznek,akkor elakarnak titeket pusztítani,mivel régen ellenségek voltak. Majd nem sikerült kiirtaniuk a fajtátokat,de  az ősötök Kaupszahicba  megőrizte a gént.
Az is különleges bennetek,hogy nők vagytok.Általában férfiak e lények,de édesanyátoktól kezdve,ti is különlegesek vagytok.
Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Én mint szörnyeteg? Az nem lehet! Vámpírok? Jézusom!
Felkeltem,és kiugrottam az ablakon,szerencse,hogy alacsony ablak volt...
 Hirtelen a testem égni kezdett,és éreztem,hogy történik valami. A lábamra néztem,de nem volt ott,helyette két fehér mancs,hatalmas mancs.
Tehát,tehát igaz!
Elkezdtem futni,hihetetlenül jó érzés volt! Ahogy a szél az arcomba fújt,ahogy futottam,rettentő gyorsan.Ami ilyen jó érzés,csak nem lehet olyan rossz! Tényleg jó nagy vagyok,és úgy éreztem,hogy mosolygok,de  nem hinném,hogy a farkasok mosolyognak.
Megéreztem valami különleges illatot,amit muszáj volt követnem. Elindultam az illat irányába,és egy hatalmas barna farkas állt előttem.
Nem tudtam visszafogni magamat,elfutottam.
Mi van ha bánt? De nem adta fel,fut utánam. Nagyon erős vonzást éreztem,hogy oda fussak hozzá,le is fékeztem. Szembefordultam vele.
Közelebb jött,és az szemében láttam valami kedveset,ő is olyan mint én! Mélyen a szemembe nézett,és én is az övébe. Ha visszaváltoznék,akkor tudnánk beszélgetni is.
 Nem,inkább nem.  Eszembe jutott,hogy ma van a suliban az első napom,gyorsan megfordultam,és elrohantam.
Hogyan változzak vissza?  Nagyi kint várt a kertben.
- Gondolj arra,hogy ember vagy,és akkor sikerül átváltoznod!
Ember vagyok,ember vagyok,ember vagyok.
Ember vagyok,Jézusom és meztelen!
Gyorsan befutottam,Megan ruhákkal a kezében várt.Utána a kezembe nyomott  egy cipőt.
Nem kérdeztek semmit,nem is mondtak semmit,csak oda adták a válltáskámat,és  elindultam.Tudtam hol az iskola,mert kiskoromban jártunk már ott,valami fellépést néztünk.
Az iskola lépcsőjén egy fiú ült,és bámult. Vele ugyan azt éreztem,mint a farkassal. Lehet ,hogy ő volt az? Fekete haja,barna bőre,és fekete szemei vannak.
Én is elkezdtem bámulni.
Aztán erőt vettem magamon,és lazán elsétáltam mellette.Hisz még sem állhatok oda elé,és még sem kérdezhetném meg tőle,hogy: Hé,te vagy az a farkas az erdőből?
Amikor beléptem a suliba,sokan bámultak.
Első óra történelem.
A titkárságon megkaptam a könyveimet,és az órarendemet. Elindultam a kijelölt terem felé. Próbáltam nem gondolni a reggel történtekre.
A teremben beültem a kijelölt padba. Rajta volt a névtáblám,mint az összes másik padon. Milyen fura szokás!
Magam felé fordítottam a padtársam névtábláját.Jacob Black állt rajta. Érdekes név,tetszik.
Az ajtóhoz pillantottam,és ép akkor lépett be a fiú,akit bámultam. Követtem a szememmel,míg nem leült mellém vigyorogva.
Ő is nézett engem,bár nem szóltunk egymáshoz. Óraközben rengetegszer kivillantotta  tökéletes fogsortá.Hol én bámultam őt,hol ő engem,hol mindketten.
Mi az ami ennyire vonz ehhez a fiúhoz?Vajon ő a vérfarkas?
Amikor a szemébe nézek,pont azt érzem mint amikor a farkas szemébe néztem.
Óvatosan figyelte a névtáblámat,de  nem látta a nevemet. Úgy éreztem most jött el az idő arra,hogy megszólaljak.
-Szia! Anna Wans vagyok!-mosolyogtam. Ő elnevette magát bár nem értem,hogy min.
-Szia,én Jacob Black vagyok,mint tudod.
Az óra további részében nem szóltunk egymáshoz.
Olyan gyorsan eltelt az első napom,hogy szinte észre sem vettem. Megismerkedtem tesin egy Lily nevű lánnyal,akivel aztán a nap további részét töltöttem.
 Észrevettem,hogy Jacob Black az erdő felé siet. Követtem.
Volt egy kérdés amit felakartam tenni neki,mert csak ő tudja a választ. De ő előbb feltette.
-Mond mi vagy te,és miért vonzasz ennyire?
-Ép ezt szerettem volna kérdezni tőled is.
-Lehet,hogy most hülyének fogsz tartani,de mindegy.Te voltál az a fehér farkas?
Bólintottam.
-És te a barna?
-Igen.  Margeret unokája vagy?
-Igen,miért?
-Bonyolult . Figyelj,nem tudom miért vonzódom hozzád ennyire,de nekem már bevésődött valaki!
-Mit csinált?-grimaszoltam.Nem értem miről beszél.-Tudod,én ma változtam át,és ma tudtam meg mindent.
Elég furcsán nézett.
-Mennem kell.-megköszörülte a torkát és elrohant.
Haragszik rám. Látom az arcán,érzem a hangján a haragot.
Haza mentem,a lányok és a nagyi elmesélt mindent.
Elmesélte Cullenéket,és azt is,hogy mi az a bevésődés.  Beszéltem Dianának Jacobról is,és a lelkére kötöttem,hogy ne említse meg senkinek sem. Szavát adta,hogy nem beszél róla.Ez elég.
Azt mondta,hogy hiába vésődött be nekem Jacob,akkor sem lehet az enyém,mivel egy Cullen vésődött be neki,vagyis hozzá van kötve,ahogy én hozzá...
Ennyi információ egy nap alatt!
Végülis Jacob azt mondta,vagyis kérdezte,hogy miért vonzom ennyire,tehát vonzódik hozzám!
De van barátnője,úgy,hogy veszett fejsze nyele. Sajnos!
Valami kattant,az ablak!  Gyorsan felkeltem,és elhúztam a függönyt. Kinéztem.
Lent Jacob Black várt rám.