5.Fejezet

                                                              Jacob


Ez Anna?És ki az a fiú vele? Istenem ,de gyönyörű!El kell engednem,el kell engednem,mert bajba kerül miattam.
Várjunk csak! Féltékennyé akar tenni,igen csakis ezt akarhatja. Hát sikerült neki,de nem szabad elgyengülnöm,mert baja esik .
Még szerencse,hogy Quil beszélget velem,mert alig tudok uralkodni magamon.
A francba,miért is találkoztunk,miért is tartottam itt Annát amikor elakart húzni innen!
Én barom!
















                                                                           Egy másik ÉN







-Mi az,hogy jobb ha elmegyek? Hiszen ép te vettél rá,hogy maradjak!Megmutattad,hogy van értelme maradnom!-ordítottam Jacob felé.
-Rosszul tettem,nem maradhatsz! Hát nem érted?! Miattam történt ez veled!
-Mond,te játszol velem? Belehaltál volna,ha elmentem volna,most meg azért könyörögsz,hogy menjek el. Ez egy kicsit beteg! Nem érdekel Renesmee,legközelebb felkészültebb leszek,hiszen erősebb vagyok!
-Akkor pedig én hagylak el Anna!
Utolsó mondata belém hasított. Nem hagyhat el!Most,hogy végre az enyém nem teheti ezt!
-Jól vagy?-kérdezte,amikor a kezemhez kaptam.
-Mit érdekel az téged?ziháltam.
-Hívom Carlisle-t!
-Ne,nem kell.
Leült az ágyra mellém.
-Nem akartam,hogy rosszul légy!
-Ne hagyj el!-kérleltem.
-Hidd el,egyszer még megköszönöd nekem!
-Nem hiszem. Tudod Jacob ,ha akkor elengedtél volna,már rég túl lennék rajtad,mivel nem volt akkor még köztünk semmi.Viszont most,hogy már randiztunk,és ráébresztettél arra,amit érzek irántad, így soha az átkozott életbe nem tudlak kiverni a fejemből! Köszönöm szépen! Ja,és akkor húzz el,ha annyira elakarsz hagyni!
Soha sem szoktam így ki kelni magamból,én nem vagyok ilyen. Inkább egy unalmas könyv moly,akit nem érdekelnek  a fiúk,nem veszekszik senkivel sem,meglapul,kedves,mosolygós lány. De ez csak voltam. Nem maradhatok ilyen. Sokkal rosszabb leszek,olyan akinek senki sem mond nemet! Nem akarom még egyszer ezt érezni,amit ebben a néhány másodpercben voltam kénytelen érezni.
-Sajnálom!-súgta a fülembe,majd nyomott egy puszit a fejemre. Felkeltem. Elé álltam,és teljes "farkas-erőmmel" kilöktem az ablakon. Ahogy hallottam eltört valamije. Jézusom!Ezt nem akartam... Leugrottam utána,és állánál fogva magam felé fordítottam a fejét. .
-Én is sajnálom,de tudod mit?Igazad van! Nem nekem való vagy.Túl unalmas pasi vagy Jacob! Viszlát.-elfutottam.
Olyan leszek mint Renesmee,vad,kirívó. Ha ez kell neki,hát megkapja! Sohasem voltam ilyen,és nem is akartam ,de muszáj lesz megváltoznom.
Felszöktem a szobámba,a lányok nem vettek észre. Kivettem a táskámból a hitel kártyámat,amit még Megan adott,amikor úgy volt,hogy elköltözöm.
Elmegyek vásárolni dögösebb cuccokat,lecserélem az unalmas ruhatáramat.
Eldöntöttem,hogy egy régi álmomat is valóra váltom. Kifúratom a köldökömet.
Habár,ha belegondolok,a bőröm kidobja az ékszert,mert be nő a seb. Még jó,hogy a fülbevalómat nem. Ez a hülye farkas dolog! Nagyon jó komolyan mondom,hogy gyorsan gyógyulok. Baromira kedvez számomra.
A helyi plázába mentem,ott mindent megkapok. Kell egy tüzes rúzs,egy vad ruha,és egy vadító körömlakk.Na és persze rengeteg cipő,és táska,az ékszerekről nem is beszélve...
Kár,hogy nincs már nyitva este a fodrászat. Ezentúl az iskolába úgy fogok menni,mintha csak fotózásra készülnék.
Megláttam egy tetkó szalont,és ránéztem a kezemre. Támadt egy nagyon jó ötletem!
Csináltatok még pár csillagot a tarkómra,és a kéz fejemre,így olyan mintha a "Hold Gyermeke" tetkóm is csak egy sima tetkó lenne!
Be is mentem,és egy nagy,izmos,kopasz férfi állt előttem.
Megkérdezte mit parancsolok,és rámutattam a kezemre.
-Hm.,pont mint Rihanna,neki is ilyenek vannak a tarkóján,de a kézfejeden is jó lesz a másik mellett! Jó kis ötlet. Pillanat,egy kicsit tervezgetek,és neki láthatunk bébi.
-Rendben.
Elment a pultja mögé,rajzolgatott,aztán megkért,hogy kössem fel a hajamat. Először a tarkómnak állt neki.Legalább ezerszer megjegyezte,hogy milyen jól bírom,korom és lány létemre.Igazság szerint nem éreztem semmit.
Négy óra múlva kész lett,annyit bíbelődött azokkal a csillagokkal,hogy már az idő fájt.
Utána vettem egy piros bőr,lakk mini ruhát,és piros lakk magassarkút,aminek a sarka legalább húsz centis volt.
Zavart a kötszer a nyakamon és a kezemen,minek kellett így bekötözni?! Letéptem,és kidobtam-Még csak nem is vérzett.
Sétáltam a városban,végre találtam egy éjjeli kozmetikát,ahol még szerencsémre fodrász is volt. A hajamat meghosszabítattam,és megtépettem ,majd egy kis szemöldök igazítás,arc kezelés és tökéletes a mű!
Haza mentem busszal,és Megan a konyhában várt.
-Te meg mi a csudát képzelsz?Elszöksz Cullenéktől,akik gondosan ápoltak,annak ellenére,hogy kritikus az állapotod? Ellopod a hitel kártyát és butaságokat vásárolsz magadnak? És mi van a hajaddal,és az arcoddal?
-Először is neked is szia. Másodszor kifogástalan az állapotom. Harmadszor,a hitel kártyát te ajándékoztad nekem,úgy,hogy nem loptam!Negyedszer,voltam kozmetikusnál képzeld,ami már rád is rád férne...
Most még dühösebb lett,de a kezemmel csak legyintettem a szerencsétlenségemre,mivel észrevette a tetkókat.
-Azok meg mi a fenék?
-Ó,hát ezekből a tarkómon is van!-mosolyogtam,és felhajtottam a hajamat.-De mielőtt leszidnál,elmondanám,hogy azért csináltattam,hogy ne legyen feltűnő a másik hülye csillag.Így senki sem jön rá,hogy különc vagyok. Fájdalom mentes volt,úgy,hogy ajánlom figyelmedbe!-kacagtam.
-Bevallom,bár elég nehéz,nem volt rossz ötlet!De akkor is,hogy merted a bele egyezésem nélkül?
-Nem vagy sem Anya,sem Apa,és emlékeztetlek,hogy nem vagyok már gyerek!
Felmentem a szobámba.
Észrevettem,hogy már hat óra,nem sokára iskolába kell mennem. Felkaptam a piros bőr szerelésemet,felkötöttem kontyba a hajamat,elővettem a bőr táskámat,kisminkeltem magam,kilakkoztam a körmöm, és elindultam az iskolába.
Az utcán mindenki bámult,de nem érdekelt.Néhányan füttyentettek is.
Na Jacob nagyot néz majd azt hiszem!
Szokásosan a lépcsőn ült,Embryvel és Quillal. De így ez nem elég,túl egyszerű vagyok. Túl kevés ez így,valami ütősebb kell.
Vissza futottam,és előkaptam a mobilomat.
Eszembe jutott egy nagyon nagyon régi ismerősöm,akinek régen tetszettem,hát akkor most az új külsőmmel belém fog esni . Itt is lakik a közelben.
Nick Adams. Irtó helyes,és még jó kocsija is van. Ja és tartozik nekem,mivel egyik csaj "rajongója" elől elbújtattam nyolcadikban.
-Szia! Anna vagyok,rémlik?
-Á,Anna! Szia! Mizu?
-Kéne egy fuvar...
-Hova?
-Csak a rezervátumi suliba.
-Ott leszek a Fő úti buszmegnél,menj oda,okés?
-Oké,puszi.
Letette,a fő úti buszmegálló közel van. Oda buszoztam. ...
Vártam tízpercet,és egy fekete sportkocsi termett előttem.Nézelődött a benne ülő fiú.
Kilépett a gyönyörű autóból,és körülnézett.
-Szia Nick!-rohantam hozzá és megöleltem. -Köszi,hogy elviszel.
-Anna?Anna Wans?
-Naná!
-Húh csajszi,te aztán...eszmélet vesztően jól nézel ki!
-Köszi!-kinyitotta az ajtót és elindultunk. Rengeteget beszélgettünk út közben.
Megállt a suli előtt,Jacobék még ott voltak,és bámulták a kocsit. Hallottam,hogy többen megkérdezik,hogy ki lehet ez.
Nick kiszállt a kocsiból,és ajtót nyitott. Amikor kiléptem mindenkinek elakadt a lélegzete,mind a külsőm,mind a kocsi és Nick miatt.Természetesen az élen Jacobbal. Megakarom mutatni neki,hogy könnyen túllépek rajta,és könnyen elveszíthet.
-Na csajszi itt vagyunk!-mosolygott. Én nem haboztam,megöleltem,majd megcsókoltam,amitől aztán beindult..
Átkarolt,és magához szorított. A csókja rettentően édes volt. Ahogy a nyelve játszadozott az enyémmel,ahogy szorítottam a derekamat...Ahogy testem,az ő forró testéhez tapadt..
-Mennem kell,de ha van kedved lóghatnánk együtt!
-Ezek után?! Természetesen van kedvem! Majd este hívlak,rendben?
-Aha,várom a hívásod!
Még egyszer megcsókoltuk egymást. Forró,szenvedélyes csók volt. Iszonyat jó pasi.
Beült az autóba és elhajtott,én pedig Jacobékhoz mentem,s mintha semmi sem történt volna elkezdtem beszélgetni velük.
-Sziasztok! Mizu veletek? Készültél matekra Embry?
-Hali csajszi!Naná! Mond meg Dia-nak,hogy ma megyek hozzá öt után!
-Oké,megmondom.
-Fantasztikusan nézel ki amúgy!
-Á,ez semmiség! De azért köszönöm!
Jacob lesütötte a szemét.
-Mennem kell bioszra,sziasztok!
-Szia!-köszöntük egyhangúan.A suliba minden szem pár rám szegeződött,és egy tanár még azt is megjegyezte,hogy nem így kellene járnom iskolába,de elküldtem a csudába..
Órák után aztán haza indultam az erdő felé.
Jacob is jött.
-Mond mi a francért csinálod ezt?Azt hiszed,hogy most fájdalmat okozol nekem a kis színészkedéseddel?
Bár magam sem tudom,hogy hogyan lehettem ennyire gyors,de egy pillanat alatt ott álltam előtte,és nekilöktem egy fának. Testem hozzá simult. Számat az övéhez értettem. A füléhez hajoltam.
-Mond ki,hogy tudsz nekem ellenállni! Csak mond!Mond ki,hogy már nem szeretsz,gyerünk Jacob mond ki! -férfiassága elárulta,hogy kíván.
Felsóhajtott,és egyre hevesebben lélegzett,ahogy én is.
-Te hoztad ezt a dögöt ki belőlem,tudod,hogy én nem vagyok ilyen Jacob! De ilyen is lehetek,ha ez neked jó!
-Ne játssz a tűzzel Anna,tudod,hogy nem azért tettem amit tettem,mert már nem szeretlek!
-De nem kell engem megvédeni!Ezerszer erősebb vagyok annál a kis csitrinél! Szeretlek,teljes énemmel szeretlek! Miért nem fogadod végre el? Vagy játszani akarsz?Jól van Jacob,akkor játszunk!
Elfutottam.Hogy lehetek emberi alakban is ennyire gyors? Nem értem.Mi farkasok csak farkas alakban lehetünk ennyire gyorsak.
Gyomrom elkezdett émelyegni,és valami olyan "ennivalót" kívánt,amire még csak álmomban sem gondoltam volna.

4.Fejezet

                                                        Bonyodalmak




Nincs semmi,és senki ami itt tudna tartani.
Elmegyek,és kész. De miért is győzködöm magamat?!
Elfogok menni.
Beszélnem kell a nagyival,mielőtt távozom. Felvettem  a kézitáskámat,és az ablakon át távoztam.
Csípős hideg van,talán még este a hó is megered. Bár nem szeretem a havat,beálltam a buszmegállóba.
A busz gyorsan és emberi módon vitt el a rezervátumig.
Miután kis híján elestem,éreztem,hogy valaki követ.
-Anna!-ez nem lehet!
-Hagyj békén!-förmedtem rá Jacobra.
-Nem beszélhetnénk bent?-mutatott  a házuk felé.-Kérlek,csak  pár percre!
 Bólintottam,pár perc nem árthat. Úgyis el kell mondanom neki,hogy távozom Forksból.
Kinyitotta az ajtót,és felmentünk a szobájába.Kellemes,szép szoba volt. Egyszerű ágy,egyszerű fa szekrény.
-Mit akarsz?-mondtam dühösen.
-Ne menj el,kérlek! Könyörgöm Anna!
-De elmegyek,már össze is pakoltam.Holnap reggel megyek.
-Ne!-közelebb lépett.  Libabőrös lettem,amikor a kezemért nyúlt.
-Hagyj Jacob,elmegyek és kész!
-Nem mehetsz el,te nem!
-Pedig elfogok. Hiába könyörögsz,elmegyek.
Kétségbeesetten figyelte a plafont.
-Sajnálom,hogy nem tudod mit érzek!
-Még én nem tudom,hogy mit érzel? Azt hiszed nekem jó volt amikor az a szörnyeteg rád tapadt,jobban mondva a szádra?-kibukott belőlem.Annyira nem akartam elmondani neki,hogy szeretem,de kibukott belőlem.
Megint közelebb lépett,s átlépte a távolságot köztünk.
-Azt akarom,hogy velem légy,örökre! -átkarolta gyengéden a derekamat,amitől szinte elájultam.
-Hidd el,úgy lesz a legjobb,hogy ha elmegyek.-elcsuklott a hangom.
-Nem,úgy a legrosszabb lesz.Itt kell maradnod! 
-Van barátnőd,aki egy életre szól.
-Igen,de ő épp elakar menni,amit én nem akarok. -rám célzott volna? Elpirultam.
-Renesmee?
-Már szakítottam vele a csók előtt,azért állt bosszút,és azért csókolt meg előtted.Hidd el szabadulni akartam,de nem tudtam megmozdulni,mintha befalaztak volna!
-Kérlek,hagyj elmenni!
Szinte könyörögtem neki,de láttam rajta,hogy szavaimmal kínzom.
Hátat fordított,és beletúrt a hajába. Könnybe lábadt a szemem,majdnem  sírtam.
Így lesz a legjobb Anna,a legjobb. Hangosan sóhajtottam egyet.
-Jacob,nem tehetem ezt veletek,nem vehetlek el attól akit szeretsz,és aki szeret!
-Pedig pont ezt teszed! Mond, mikor veszed már észre,hogy nem Renesmee Cullent szeretem,hanem téged?!
Felvontam a szemöldökömet,és kinyitottam a szám,úgy vettem egy mély lélegzetet.
-Ilyen csak a mesékben van.-motyogtam. Beleharaptam a számba.
-Anna,csak engedd,hogy megismerjük egymást,és utána ha még mindig elakarsz menni,menj. Adj egy esélyt, nekem,hogy megismerjelek,és magadnak,hogy megismerj!
-Nem hiszem el,hogy most ezt mondom,de rendben. Maximum egy hónapot adok magunknak,és ha nem jött be,elmegyek,és nem akadályozhatsz meg benne!
Megkönnyebűlten felnevetett,és megakart ölelni,de én hátráltam.
-Köszönöm!-suttogta a fülembe. -Amíg nem akarod,nem érek hozzád,ígérem!
-Köszönöm.
-Tudod mit? Van egy ötletem!  Apámnak van egy csónakja,és a közelben van egy szép kis tó,nincs kedved csónakázni velem?-ez olyan romantikus! Örülök,hogy felvetette az ötletet,mert első randinak,vagy barátkozásnak egyszerűen tökéletes!
-Szívesen csónakázom veled. -mosolyogtam.
Kivezetett a kertbe,és könnyedén felkapta a csónakot. Csak valaki nehogy meglássa,mivel egy normális ember még a csónak felét sem bírná el. Az evezők rám maradtak,szinte meg sem éreztem,hogy a kezembe vannak.
Az erdő felé vettük az irányt.
-Itt is volnánk!-Jacob a vízre tette a hajót,és szólt,hogy üljek bele,ő addig tartja. Kényelmes kis csónak.
Könnyedén evezett,majd a tó közepénél megállt.
-Szeretsz csónakázni?
-Igen.
-Én is.Apám régen mindig kihozott ide.  Jó kis hely,vámpírmentes övezet!-nevetett. Én is elnevettem magam. Felállt,és leült mellém.
-Még mit szeretsz csinálni? -mosolygott.
-Szeretek olvasni, és táncolni.A régi sulimba táncoltunk.
-Az jó.  -a kezemet a vízbe lógattam,kellemes meleg volt.
Amikor a vízbe ért a kezem,valaki mintha megfogta volna,és beleestem a vízbe. Jacob rögtön utánam ugrott,de az a valaki lehúzott a mélybe.
Próbáltam küzdeni,de a vízben nem volt esélyem.  Jake megragadta a másik karomat,és felhúzott. Hatalmasat lélegeztem,s az oxigén gyönyöre átjárta a testem.
-Jól vagy?Annyira sajnálom! Jobban kellett volna vigyáznom rád!-hangja elcsuklott.
-Semmi baj! Ne szabadkozz,nem történt semmi.
-Semmi?! Nem Anna,ez nem volt semmi! Meg is hal.....-abbahagyta,nem bírta kimondani.-Na gyere,kiviszlek innen.-a part felé húzott. A szemeim rettentően fájtak,gondolom a víz miatt.
-A francba!
-Mi a baj Jake?
-A...a kezed!-oda bökött a kezemhez,és láttam,hogy egy kés áll ki belőle. Ezüst kés,ami megöli a vérfarkasokat.Általában.
Jacob felkapott,és elkezdett futni velem az erdőbe.  Rengeteget káromkodott útközben.
Az első randink is így sül el,de ki akart megölni? Volt egy tippem,de nem akartam hangoztatni.
Egy gyönyörű  házhoz vitt,ami az erdőben állt.
Berontott.
-Mi a baj Jacob?-kérdezte egy gyönyörű,kedves nő. Sütött róla a szeretet.
-Renesmee,ezüst késsel szúrta meg Annát!
A nő megremegett,és rettentő sebességgel felfutott.Vámpír. Cullenék lehetnek,máshoz nem hozna Jake.
-Sajnálom Jacob!-szabadkozott egy szőke férfi.Rögtön lefektettek a kanapéra,és a kezemet piszkálta. Rettentően fájt.
A lépcső megremegett,és egy ismerős arc termett előttem.
-Kis csaj,veled meg mi a fene történt?!-oda nyúlt a kezemhez. Emmett volt az.  Nem tudtam a fájdalomtól megszólalni. -Semmi baj!-megsimogat a hideg kezével a homlokomat.
-Ismered?-kérdezte Jacob.
-Naná!Épp ebédeltem,amikor azt hittem,,hogy emberek láttak meg,aztán meg a kis farkas csajok! Jót dumáltunk. Renesmett megölöm,ha előkerül! -vicsorított.
-Nem  leszel egyedül!-morgott Jacob.Aztán elmesélte a szőke férfinak ,hogy mi történt. 
Becsuktam  a szemem,és elindultam egy fehér köves úton.....

                                                                                                     ******************************
-Jól vagy? -aggódóan nézett rám egy rövid hajú lány.
-Azt hiszem.Mondhatni igen.
-Jacobot hazaküldtük,mert nem akart moccanni mellőled,de itt kell még pár napig maradnod,az infúzió miatt!-mutatott a kezemből kiálló tűre.-Egyébként Alice Cullen vagyok!
-Anna Wans.
-Nem kell félned,biztonságban vagy!-mosolygott.
-Nem félek, csak... a nővéreim?
-Voltak itt, Dianával jól összebarátkoztunk,nagyon jó fej! Komolyan mindenki talált magának egy barátot,Esmee Megannnel beszélgetett,Helena Rosalieval,én meg Dianával.
-Értem. Köszi,hogy ápoltok,vagy nem is tudom mit mondjak.
-Nincs mit,hiszen a mi családtagunk...vagyis a VOLT családtagunk okozta  a bajt. -lesütötte a szemét. -Figyelj,hát tudom,hogy hülyének fogsz tartani azért mait most kérdezni fogok,de hallgass meg,jó?
-Oké.
-Tehát,van egy isteni ruhám. Pánt nélküli fekete felül,a szoknya része  pedig sötétkék selyem. Nekem szörnyen áll,de ahogy elnézlek ugyanaz a méretünk,és rajtad mesésen festene!  Kérlek fogadd el!
Elnevettem magam. Én meg már féltem,hogy tényleg hülyeséget fog kérdezni.
-Ha ennyire szeretnéd,akkor köszönöm!
-De jó! Be is hozom rögtön! Aztán el ne szökj nekem!-mosolyogva kiugrándozott a szobából.  Milyen kedves! Igaza volt a nagyinak amikor azt mondta,hogy a Cullenek mások.
-Be jöhetek?-kérdezte egy mély férfi hang.Kócos haja volt,ő lehet Edward Cullen.                                        
-Persze!
Leült mellém.
-Fáj nekem,hogy  így látlak. Tudod én nagyon sajnálom ami történt!
-Szóra sem érdemes...
-Nagyon is szóra érdemes,majd nem megölt téged az a....
Lesütötte a szemét. Kiment .
Alig,hogy kilépett az ajtóban Jacob jelent meg,és hozzám rohant.  Könnyedén átölelt.
-Annyira féltem,hogy valami komoly bajod lesz.Ugye jól vagy?
-Igen.
Hátrált tőlem,elég komoly képet vágott.
-Anna,én azt hiszem....Én azt hiszem,hogy valóban jobb lesz ,ha elmész innen!

3.Fejezet

  Jacob

Még,hogy én kiálljak Anna ellen?Az kizárt,még baja esik!  Végre sikerült megérteniük is a lökött barátaimnak is,hogy nem harcolok.
Hirtelen Renesmee termett  a rezervátumban,és felém vette az irányt,pedig megmondtam neki,hogy vége. Először azt hittem,hogy beszélni akar,aztán hirtelen megcsókolt...
Ne,ne csókolj,engedj el! Gondoltam magamban,hiszen itt van Anna,és elveszítem a csók miatt!
Próbáltam Renesmee szorítása alól kitérni,de meg sem bírtam moccanni.
A francba,szegény Anna.Csak is erre mehet ki a játék. Féltékeny Annára,és tudja,hogy nekem ő az igazi. Végre elengedett,fáj a szám.
Körbenéztem,de sem Sam,sem Anna nem volt sehol.
Jared szólt,hogy Anna kiborult,szinte elájult  a csók miatt,és gyorsan átváltozott,majd elrohant. Sam pedig ment megvigasztalni.
Istenem mit tettem! Renesmeere egy rosszalló pillantást vetettem,mivel legszívesebben megöltem volna...
Megjelent Edward,és Renesmee elrohant. Edward bocsánatot kért.
-Ember,a bocsánatkérés édes kevés! Anna miattam van rosszul,miattam! -lesütötte szemét,szégyellte magát,és azt,hogy ő Renesmee, a szörny apja.


 

                                                                            Elhatározás

Reggel amikor felébredtem,Dia az ágyam mellett ült,és sírt.
Gyorsan felültem,és ásítottam egy nagyot.
-Miért vagyok ilyen szerencsétlen?
-Mi a baj?-kérdeztem álmosan,bár próbáltam a legkíváncsibb arcot elővágni a világon.
-A francba is Anna! Miért kellett nekem is ahhoz a másik falkához csatlakozni?Egyáltalán találkozni velük?
Elhatároztam,hogy ha nem nyögi ki végre a lényeget miután felszólítottam rá,vissza dőlök az ágyba és alszom.
-Mond már a lényeget Dia!
-Az az Embry,tudod a te kis Jacob Blacked barátja,vagy falkatársa nevezd ahogy akarod.Na ő az én bajom!
Most sem értettem egy mukkott sem ebből az egészből,de látva Diana könnyes arcát,tudtam,hogy szüksége van rám. Leültem a földre mellé,és átöleltem.
-Mi van Embryvel?Nem szimpatikus,vagy bántott? Mondjuk őszintén szólva azt sem tudom,hogy melyik az az Embry!
-Ha már ennyire nem bírod kivárni amíg én kisírom magam,akkor elmondom a lényeget. Én azt hiszem,hogy ,hogy izé...Szóval az az Embry bevésődött nekem!
Felkacagtam,bár megbántam,mert Dia azt hitte,hogy gúnyolódásból nevetek,pedig csak viccesnek találtam,hogy ő is átesett rajta.
-Ne haragudj,csak furcsa,hogy te piszkáltál Jacobbal,meg kacsingattál amikor vele voltam,és most te is átestél rajta. 
-Mit tegyek?-nem törődött az előbbi vallomásommal.
-Hát mond el neki!  Eddig állandóan pasiztál ész nélkül,felszedtél bárkit.Most meg félsz? Na,de nem is ezen lepődtem meg,hogy a "Nagy Pasifaló Dia" tőlem kér tanácsot!
-Tudod mit? Elegem van belőled Hugócskám,inkább elmondom a többieknek is.Kár volt egész  éjjel rád várnom,hogy ébredj már fel,holott Helena legalább hatszor kiment a konyhába tömni a fejét.
Ezen meglepődtem. Rám várt,és a többieknek nem mondta el?!
-Annyira sajnálom Diana! Csak reggel egy kicsit homályos a fejem,és ideges vagyok.  Tudod mit? Azt hiszem,hogy ez az Embry is a rezervátumba lakik. Elmegyünk hát együtt,ketten.Úgyis a Nagyihoz is be kell ugranom,na és ha már ott vagyunk...
-Meglátogatod a te Jacobodat!
-Így is lehet fogalmazni,igen!
 Gyorsan felhuppantam,bár nekem elég kora volt még a felkeléshez,mivel hétvége van.  Diana megjegyezte többször is,hogy ma a szokottnál is többet készülődöm,természetesen azt is hozzátette,hogy ennek csak is Jacob lehet az oka.
Bántott,hogy olyan bunkón viselkedtem vele,de őt nem zavarta.
Gyalog mentünk,mivel Megan mostanában az egészséges életmóddal zaklat bennünket.Ami persze alapjába nem rossz,sőt jó,de egy idő után elege lesz az embernek belőle,ha "zöldség hetet" tartanánk,na és "gyümölcs hetet".
Dia megjegyezte,hogy levághatnánk az erdőnek az utat.  Úgy is tettünk.
-Na és mi lesz Jacobbal? -kérdezte válaszra éhesen.
-Figyelj,én nem akarok bele folyni a kapcsolatába. Neki van barátnője,aki egy életre szól,és én ezt tiszteletben tartom,ha fáj is!
-Tisztelem az önfegyelmedet,én azt hiszem,rég letéptem volna annak a fejét,aki Embry közelébe lép! Nevetséges nem?Pár napja,pár napja?! Tegnap éjjel óta ismerem,és ölni
tudnék érte!
Elnevettük magunkat.Én is ezt éreztem Jacob iránt,de ha ő Renesmee Cullennel érzi jól magát,akkor nem szólok bele.
Az a lényeg,hogy a barátja lehessek,egy örökké kitartó,reménykedő barát. Bár tudom,hogy gonoszság olyanokra gondolni,mint Renesmeenek valaki kitöri a nyakát,és hasonló gondolatok,ezért is nem hangoztatom őket...
 De miért kéne eltitkolnom szívem legtisztább zaját? Ami nem más,mint Jacob. Nem akarok többi rá gondolni,bár,bár kitörölhetném őt a szívemből.
Ránéztem kedvenc nővéremre,és láttam,hogy remeg.
-Ne félj már!  Embry,és az összes többi pasi,odáig és vissza van érted!
-Hát drága húgom,nem is attól ijedtem meg!-mutatott egy kicsit jobbra.  Egy hatalmas férfi evett egy medvét,amin elnevettem magam.Hihetetlen,hogy mindenen nevetni tudok.
-Jaj,Diana én vagyok a fiatalabb,és egyúttal a bátrabb is?!-suttogtam. A nagyi mondta,hogy a Cullenek állatokkal táplálkoznak,úgy,hogy azt hiszem ő egy Cullen. Felidéztem,amiket a nagyi mondott,és arra is rájöttem,hogy melyik. Nagyon nagydarab,izmos,és gyönyörű! Emmett Cullen.
Közelebb lépett,azt hiszi ,hogy emberek vagyunk. Elég rémisztő képet vágott,elakart hessegetni minket.
-Nyugi,nem emberek vagyunk!-a gonosz ,és ijesztő kép helyett,egy kedves arc jelent meg.
-Fú,ti aztán megtudjátok rémiszteni a vámpírt!-nevetett.
-Anna Wans,ő pedig a nővérem,Diana Wans!-nyújtottam udvariasan a kezemet felé.
-Emmett Cullen,a legizmosabb,és legjobb képűbb,legokosabb,és még sorolhatnám vámpír!-nyújtotta a kezét,és erősen megrázta az enyémet. -Ti vagytok az "új lányok",igaz? Edward beszélt rólatok,mivel Renesmee elég dühös az egyikőtökre,de szegény nem beszámítható mostanában.Agyára ment az embervér,és csak öl,és öl. Szörnyű mi?
-Igen,rendkívül szörnyű.Miért nem tesztek ellene?Az a sok ártatlan ember!-csattant ki belőlem. Kezével letörölte a szájáról a vért.
-Tennénk mi,de Bella... Bella még mindig a kicsi lányát látja benne,holott ő már rég ki bújt a mama szoknyája mögül! Edward kiolvasta a gondolataiból azt is,hogy feltett szándéka felfedni magát,és egész Forksot lemészárolja. Ekkora marhaságot!  Pedig aztán Edward az apja,de már nem lányaként tekint rá.Az emberek,és ti csak egy kicsiny részletet tudtok abból a szörnyűségből amit Renesmee elkövetett.  Charliet is próbálta már megölni,szerencse,hogy Jacob ott volt!
 Jó beszélőkéje van Emmettnek,azt észrevettem,de szörnyű amiket mondott.
-És mit lehetne Renesmeevel tenni,hogy megjavuljon?-kérdeztem félve.  Végül is csak Jacob miatt tettem fel a kérdést.
-Carlisle, a nevelőapánk azt mondja,hogy semmit. Ezt nem lehet a vérre ráfogni,és azt mondani,hogy csak megbódult a vértől. Ő ilyen ,kész.Valószínű ilyen is marad,mert nem akar vegetáriánus lenni.Ott rontottuk el,hogy kiskorában emberi vért kapott,a véradók vérét a kórházból.  Elvileg. De aztán azt is mondta Carlisle,hogy lehet,hogy valóban újszülöttként viselkedik,csak később.Végtére is baba korában kinek tudott volna ártani? Bella nem akarja belátni,hogy egy szörnyeteg a lánya.  Rosalie a párom,ő is oda volt érte,mindig is akart gyereket,de ezek után látni sem akarja.
Elég nehezen értettem meg amit mondott,mivel nehezen maradt meg az agyamba,az amit a nagyi tanított ezekről a dolgokról.
-Szörnyű.-ennyit tudtam hozzá tenni a meghitt beszélgetéshez.
-Az.De most Hölgyeim  ha  megbocsájtotok,elfogyasztom a maradékot!
-Persze,menj csak!És örülök,hogy megismertelek!
-Én is. Viszlát Lányok!
-Viszlát.-ezt Diana mondta.Ezt az egyetlen szót mondta a beszélgetés során,igaz hümmögött egy csomót,és helyeselt is.
Elmesélte,hogy szimpatikusnak találja Emmettet,de a hallottakról az unokahúgát megveti.
Aztán rám szólt,vagy inkább üvöltött,hogy siessünk az ő Embryjének tartozik még egy  szerelmi vallomással.
Szinte futottunk.
Amint beértünk a rezervátumba,a fiúk egybegyűlten üldögéltek az egyik fapadon.
-Sziasztok!-köszöntek szinte egyszerre.
-Sziasztok.-Dia meg sem mert mozdulni,csak Embryt leste.  Tudtam,hogy ha nem lépek,akkor Dia sem fog.
-Embry,Diana beszélni szeretne veled!-Embrynek felcsillant a szeme,amikor kiejtettem Diana nevét,s rögtön felugrott. Ők elsétáltak,én leültem Embry helyére.
-Mizu veled  Kis csaj?-kérdezte az egyikük,azt hiszem Paul.
-Hát semmi különös, na és veletek?
-Velünk? Ép azon veszekedtünk,hogy vajon letudnád e nyomni Jaket farkasként!  Jared váltig állítja,  hogy simán lenyomod,mi Sammel,vagyis csak én,hát bocs,de én Jacob javára döntöttem. Sam,azt mondta,hogy tekintve a fajtátokat erősebbek vagytok. A lényeg,hogy Jareddel fogadtunk .
-Rendben,próbáljuk meg!-fordultam Jacobhoz.
-Nem hiszem,hogy jó ötlet lenne!
-Nem kell semmit hinni,tenni kell Jacob!-elindultam a fák közé,levetkőztem,és átváltoztam. Előbújtam.
-Te aztán jó nagydarab vagy Anna!-mondta Paul.  Bólogattam.
-Én mondtam,hogy simán lenyomja Jaket!-kiáltotta Jared.
Jacob nem változott át.
-Nem harcolok Annával!-mondta.
-Beijedtél mi haver? -Jared elég nevetséges hangsúllyal kérdezte.
-Nem,de nem szeretnék vele harcolni,nem akarom,hogy baja essen.De ha te azt akarod,akkor gondold csak azt,hogy beijedtem,nem baj.
Vissza mentem az erdőbe,és vissza változtam.
-Nem baj Jacob,majd legközelebb!-mosolyogtam.
A fák közül előlépett egy aranyhajú lány. Vámpír.  Mosolyogva odarohant Jacobhoz,és megcsókolta. Köpni-nyelni nem tudtam hirtelen. Annyit tudtam,hogy ő Renesmee Cullen.
Jacob hagyta,hogy előttem megcsókolja,én ezt nem bírom tovább! 
-Mennem kell,Megan hív!-hazudtam.
-Szia Anna Hercegnő!Te vagy a legcsodálatosabb nő a földön,Királynőm!Persze bocs annak aki majd bevésődik nekem.-hajolt meg előttem Jared.Biztosan örül,hogy kiálltam volna Jacobbal.
-Sziasztok fiúk!
Nem törődve ruháimmal átváltoztam gyorsan,és elrohantam a távolba.  Vissza néztem,és Sam dühös pillantást vetett Jacobra.
Én ezt nem bírom ki,el kell tünnöm innen.
Pár napja vagyok itt,és két napja ismerem Jaket,de nem bírom elviselni ha más lánnyal van.Inkább elmegyek messze,messze egy kollégiumba,ahol senki nem zavar és elfeledem ezt a badarságot a farkasdiról. Mindezek felett elfelejtem Jacob Blacket.
Egy farkas termett előttem hirtelen,nem Jacob,és nem is a nővéreim.  Szájából egy nagy pólót dobott elém,jelezve,hogy változzam vissza.
Fogaimmal megragadtam a ruhadarabot,és elmentem.
Amikor visszaértem Sam állt előttem.
-Szia!-köszönt.
-Szia.
-Nem szeretnélek zavarni,csak beszélgetni szeretnék veled,mint egy barát. -bólintottam.-Tudod mostanság Jacob gondolatai te körülötted forognak,mást nem hallani bennük,mint Anna,Anna,Anna és Anna. Szinte ordítják a gondolatai a nevedet,és olyankor rendkívül boldog....szerelmes!
-Nem érdekel Sam,elmegyek innen!
Megdöbbent.
-Miért?
-Pont ezért,nekem Jacob vésődött be,de elfogom folytatni ezt az érzést,elmegyek innen messze.
Elmesélte Emilyt,és Leah-t.  Nem változtatott a döntésemet illetően,viszont meghatódtam,és megköszöntem,hogy ezt megosztotta velem.
-Biztos,hogy elmész?
-Igen,még ma beszélek a nővéreimmel,mert nem akarok Renesmee árnyékában élni!
-És ha Jacob azt mondaná,hogy veled akar lenni?
-Nem érdekelne Sam!  Ennek véget vetek,nem lenne helyes elszakítanom őt Renesmeetől!
-Sajnálom.-mondta halkan. -Rossz érzés lehet,azt hiszem olyan mint Leahnak...
Bólogattam.  Szegény Leah is úgy járt mint én.
Ez annyira rossz így.
-Most haza megyek,és elintézem a dolgokat.Szia Sam!
-Szia!
Nem változtam át,a pólóban sétáltam haza. Megan megkérdezte,hogy miért van rajtam férfi póló,mivel azt hitte,hogy együtt voltam valakivel.....
Felsiettem a szobámba,majd újra lementem a saját ruhámban,és elkezdtem Megannek papolni arról,hogy nem akarok itt maradni,elmegyek inkább egy kollégiumba messze.
 Habozott a válasszal,gondolkodott. Legalább hatszor megkérdezte,hogy biztos vagyok e benne.
-Hát,ha ennyire szeretnél menni,nem látom akadályát addig,amíg  jól tanulsz. 
-Annyira köszönöm! Tanulni fogok ígérem!
Mosolyogva bólogatott,és vissza fordult a fazék fölé,amiben kevergetett valamit.
Felrohantam,és nyomban elkezdtem pakolni. Ismerek egy jó iskolát ,Port Angelesbe ,bár az elég közel van,de legalább nem itt.
A ruháimat összekaptam.
Helena feljött,pedig már legalább fél éve beszéltünk normális hangnemben egymással.
-Szia,nem zavarok?
-Nem,gyere csak.-mondtam lazán.
-Hallom elakarsz menni innen,Jacob miatt igaz?
Bólogattam,és könnybe lábadt a szemem.
-Tudod,én a helyedbe harcolnék érte,nem engedném  ilyen könnyen el!
-Tudod egy részből igazat adok neked,de én nem az a "harcolós" típus vagyok.Elengedem ,mert szeretem. Ha ő Renesmeevel érzi jól magát,akkor elfogadom.Nem szeretnék mást,csak,hogy boldog legyen!
-Tiszteletre méltó vagy,ugye tudod?-rám  mosolygott.  Próbáltam mosolyogni,de helyette elsírtam magam. Helena a karjai közé bújtatott. Átölelt.
Segített pakolászni,késöbb pedig vacsoráztunk.  Diana amikor hazajött,rögtön oda súgta,hogy a szobámban vár.
Vacsora után felsiettem,és mindent elmesélt amit Embryvel beszéltek. Kiderült,hogy az érzelmeik közösek,mert Embry odáig és vissza van érte,amióta meglátta.  A mázlisták...