3.Fejezet

  Jacob

Még,hogy én kiálljak Anna ellen?Az kizárt,még baja esik!  Végre sikerült megérteniük is a lökött barátaimnak is,hogy nem harcolok.
Hirtelen Renesmee termett  a rezervátumban,és felém vette az irányt,pedig megmondtam neki,hogy vége. Először azt hittem,hogy beszélni akar,aztán hirtelen megcsókolt...
Ne,ne csókolj,engedj el! Gondoltam magamban,hiszen itt van Anna,és elveszítem a csók miatt!
Próbáltam Renesmee szorítása alól kitérni,de meg sem bírtam moccanni.
A francba,szegény Anna.Csak is erre mehet ki a játék. Féltékeny Annára,és tudja,hogy nekem ő az igazi. Végre elengedett,fáj a szám.
Körbenéztem,de sem Sam,sem Anna nem volt sehol.
Jared szólt,hogy Anna kiborult,szinte elájult  a csók miatt,és gyorsan átváltozott,majd elrohant. Sam pedig ment megvigasztalni.
Istenem mit tettem! Renesmeere egy rosszalló pillantást vetettem,mivel legszívesebben megöltem volna...
Megjelent Edward,és Renesmee elrohant. Edward bocsánatot kért.
-Ember,a bocsánatkérés édes kevés! Anna miattam van rosszul,miattam! -lesütötte szemét,szégyellte magát,és azt,hogy ő Renesmee, a szörny apja.


 

                                                                            Elhatározás

Reggel amikor felébredtem,Dia az ágyam mellett ült,és sírt.
Gyorsan felültem,és ásítottam egy nagyot.
-Miért vagyok ilyen szerencsétlen?
-Mi a baj?-kérdeztem álmosan,bár próbáltam a legkíváncsibb arcot elővágni a világon.
-A francba is Anna! Miért kellett nekem is ahhoz a másik falkához csatlakozni?Egyáltalán találkozni velük?
Elhatároztam,hogy ha nem nyögi ki végre a lényeget miután felszólítottam rá,vissza dőlök az ágyba és alszom.
-Mond már a lényeget Dia!
-Az az Embry,tudod a te kis Jacob Blacked barátja,vagy falkatársa nevezd ahogy akarod.Na ő az én bajom!
Most sem értettem egy mukkott sem ebből az egészből,de látva Diana könnyes arcát,tudtam,hogy szüksége van rám. Leültem a földre mellé,és átöleltem.
-Mi van Embryvel?Nem szimpatikus,vagy bántott? Mondjuk őszintén szólva azt sem tudom,hogy melyik az az Embry!
-Ha már ennyire nem bírod kivárni amíg én kisírom magam,akkor elmondom a lényeget. Én azt hiszem,hogy ,hogy izé...Szóval az az Embry bevésődött nekem!
Felkacagtam,bár megbántam,mert Dia azt hitte,hogy gúnyolódásból nevetek,pedig csak viccesnek találtam,hogy ő is átesett rajta.
-Ne haragudj,csak furcsa,hogy te piszkáltál Jacobbal,meg kacsingattál amikor vele voltam,és most te is átestél rajta. 
-Mit tegyek?-nem törődött az előbbi vallomásommal.
-Hát mond el neki!  Eddig állandóan pasiztál ész nélkül,felszedtél bárkit.Most meg félsz? Na,de nem is ezen lepődtem meg,hogy a "Nagy Pasifaló Dia" tőlem kér tanácsot!
-Tudod mit? Elegem van belőled Hugócskám,inkább elmondom a többieknek is.Kár volt egész  éjjel rád várnom,hogy ébredj már fel,holott Helena legalább hatszor kiment a konyhába tömni a fejét.
Ezen meglepődtem. Rám várt,és a többieknek nem mondta el?!
-Annyira sajnálom Diana! Csak reggel egy kicsit homályos a fejem,és ideges vagyok.  Tudod mit? Azt hiszem,hogy ez az Embry is a rezervátumba lakik. Elmegyünk hát együtt,ketten.Úgyis a Nagyihoz is be kell ugranom,na és ha már ott vagyunk...
-Meglátogatod a te Jacobodat!
-Így is lehet fogalmazni,igen!
 Gyorsan felhuppantam,bár nekem elég kora volt még a felkeléshez,mivel hétvége van.  Diana megjegyezte többször is,hogy ma a szokottnál is többet készülődöm,természetesen azt is hozzátette,hogy ennek csak is Jacob lehet az oka.
Bántott,hogy olyan bunkón viselkedtem vele,de őt nem zavarta.
Gyalog mentünk,mivel Megan mostanában az egészséges életmóddal zaklat bennünket.Ami persze alapjába nem rossz,sőt jó,de egy idő után elege lesz az embernek belőle,ha "zöldség hetet" tartanánk,na és "gyümölcs hetet".
Dia megjegyezte,hogy levághatnánk az erdőnek az utat.  Úgy is tettünk.
-Na és mi lesz Jacobbal? -kérdezte válaszra éhesen.
-Figyelj,én nem akarok bele folyni a kapcsolatába. Neki van barátnője,aki egy életre szól,és én ezt tiszteletben tartom,ha fáj is!
-Tisztelem az önfegyelmedet,én azt hiszem,rég letéptem volna annak a fejét,aki Embry közelébe lép! Nevetséges nem?Pár napja,pár napja?! Tegnap éjjel óta ismerem,és ölni
tudnék érte!
Elnevettük magunkat.Én is ezt éreztem Jacob iránt,de ha ő Renesmee Cullennel érzi jól magát,akkor nem szólok bele.
Az a lényeg,hogy a barátja lehessek,egy örökké kitartó,reménykedő barát. Bár tudom,hogy gonoszság olyanokra gondolni,mint Renesmeenek valaki kitöri a nyakát,és hasonló gondolatok,ezért is nem hangoztatom őket...
 De miért kéne eltitkolnom szívem legtisztább zaját? Ami nem más,mint Jacob. Nem akarok többi rá gondolni,bár,bár kitörölhetném őt a szívemből.
Ránéztem kedvenc nővéremre,és láttam,hogy remeg.
-Ne félj már!  Embry,és az összes többi pasi,odáig és vissza van érted!
-Hát drága húgom,nem is attól ijedtem meg!-mutatott egy kicsit jobbra.  Egy hatalmas férfi evett egy medvét,amin elnevettem magam.Hihetetlen,hogy mindenen nevetni tudok.
-Jaj,Diana én vagyok a fiatalabb,és egyúttal a bátrabb is?!-suttogtam. A nagyi mondta,hogy a Cullenek állatokkal táplálkoznak,úgy,hogy azt hiszem ő egy Cullen. Felidéztem,amiket a nagyi mondott,és arra is rájöttem,hogy melyik. Nagyon nagydarab,izmos,és gyönyörű! Emmett Cullen.
Közelebb lépett,azt hiszi ,hogy emberek vagyunk. Elég rémisztő képet vágott,elakart hessegetni minket.
-Nyugi,nem emberek vagyunk!-a gonosz ,és ijesztő kép helyett,egy kedves arc jelent meg.
-Fú,ti aztán megtudjátok rémiszteni a vámpírt!-nevetett.
-Anna Wans,ő pedig a nővérem,Diana Wans!-nyújtottam udvariasan a kezemet felé.
-Emmett Cullen,a legizmosabb,és legjobb képűbb,legokosabb,és még sorolhatnám vámpír!-nyújtotta a kezét,és erősen megrázta az enyémet. -Ti vagytok az "új lányok",igaz? Edward beszélt rólatok,mivel Renesmee elég dühös az egyikőtökre,de szegény nem beszámítható mostanában.Agyára ment az embervér,és csak öl,és öl. Szörnyű mi?
-Igen,rendkívül szörnyű.Miért nem tesztek ellene?Az a sok ártatlan ember!-csattant ki belőlem. Kezével letörölte a szájáról a vért.
-Tennénk mi,de Bella... Bella még mindig a kicsi lányát látja benne,holott ő már rég ki bújt a mama szoknyája mögül! Edward kiolvasta a gondolataiból azt is,hogy feltett szándéka felfedni magát,és egész Forksot lemészárolja. Ekkora marhaságot!  Pedig aztán Edward az apja,de már nem lányaként tekint rá.Az emberek,és ti csak egy kicsiny részletet tudtok abból a szörnyűségből amit Renesmee elkövetett.  Charliet is próbálta már megölni,szerencse,hogy Jacob ott volt!
 Jó beszélőkéje van Emmettnek,azt észrevettem,de szörnyű amiket mondott.
-És mit lehetne Renesmeevel tenni,hogy megjavuljon?-kérdeztem félve.  Végül is csak Jacob miatt tettem fel a kérdést.
-Carlisle, a nevelőapánk azt mondja,hogy semmit. Ezt nem lehet a vérre ráfogni,és azt mondani,hogy csak megbódult a vértől. Ő ilyen ,kész.Valószínű ilyen is marad,mert nem akar vegetáriánus lenni.Ott rontottuk el,hogy kiskorában emberi vért kapott,a véradók vérét a kórházból.  Elvileg. De aztán azt is mondta Carlisle,hogy lehet,hogy valóban újszülöttként viselkedik,csak később.Végtére is baba korában kinek tudott volna ártani? Bella nem akarja belátni,hogy egy szörnyeteg a lánya.  Rosalie a párom,ő is oda volt érte,mindig is akart gyereket,de ezek után látni sem akarja.
Elég nehezen értettem meg amit mondott,mivel nehezen maradt meg az agyamba,az amit a nagyi tanított ezekről a dolgokról.
-Szörnyű.-ennyit tudtam hozzá tenni a meghitt beszélgetéshez.
-Az.De most Hölgyeim  ha  megbocsájtotok,elfogyasztom a maradékot!
-Persze,menj csak!És örülök,hogy megismertelek!
-Én is. Viszlát Lányok!
-Viszlát.-ezt Diana mondta.Ezt az egyetlen szót mondta a beszélgetés során,igaz hümmögött egy csomót,és helyeselt is.
Elmesélte,hogy szimpatikusnak találja Emmettet,de a hallottakról az unokahúgát megveti.
Aztán rám szólt,vagy inkább üvöltött,hogy siessünk az ő Embryjének tartozik még egy  szerelmi vallomással.
Szinte futottunk.
Amint beértünk a rezervátumba,a fiúk egybegyűlten üldögéltek az egyik fapadon.
-Sziasztok!-köszöntek szinte egyszerre.
-Sziasztok.-Dia meg sem mert mozdulni,csak Embryt leste.  Tudtam,hogy ha nem lépek,akkor Dia sem fog.
-Embry,Diana beszélni szeretne veled!-Embrynek felcsillant a szeme,amikor kiejtettem Diana nevét,s rögtön felugrott. Ők elsétáltak,én leültem Embry helyére.
-Mizu veled  Kis csaj?-kérdezte az egyikük,azt hiszem Paul.
-Hát semmi különös, na és veletek?
-Velünk? Ép azon veszekedtünk,hogy vajon letudnád e nyomni Jaket farkasként!  Jared váltig állítja,  hogy simán lenyomod,mi Sammel,vagyis csak én,hát bocs,de én Jacob javára döntöttem. Sam,azt mondta,hogy tekintve a fajtátokat erősebbek vagytok. A lényeg,hogy Jareddel fogadtunk .
-Rendben,próbáljuk meg!-fordultam Jacobhoz.
-Nem hiszem,hogy jó ötlet lenne!
-Nem kell semmit hinni,tenni kell Jacob!-elindultam a fák közé,levetkőztem,és átváltoztam. Előbújtam.
-Te aztán jó nagydarab vagy Anna!-mondta Paul.  Bólogattam.
-Én mondtam,hogy simán lenyomja Jaket!-kiáltotta Jared.
Jacob nem változott át.
-Nem harcolok Annával!-mondta.
-Beijedtél mi haver? -Jared elég nevetséges hangsúllyal kérdezte.
-Nem,de nem szeretnék vele harcolni,nem akarom,hogy baja essen.De ha te azt akarod,akkor gondold csak azt,hogy beijedtem,nem baj.
Vissza mentem az erdőbe,és vissza változtam.
-Nem baj Jacob,majd legközelebb!-mosolyogtam.
A fák közül előlépett egy aranyhajú lány. Vámpír.  Mosolyogva odarohant Jacobhoz,és megcsókolta. Köpni-nyelni nem tudtam hirtelen. Annyit tudtam,hogy ő Renesmee Cullen.
Jacob hagyta,hogy előttem megcsókolja,én ezt nem bírom tovább! 
-Mennem kell,Megan hív!-hazudtam.
-Szia Anna Hercegnő!Te vagy a legcsodálatosabb nő a földön,Királynőm!Persze bocs annak aki majd bevésődik nekem.-hajolt meg előttem Jared.Biztosan örül,hogy kiálltam volna Jacobbal.
-Sziasztok fiúk!
Nem törődve ruháimmal átváltoztam gyorsan,és elrohantam a távolba.  Vissza néztem,és Sam dühös pillantást vetett Jacobra.
Én ezt nem bírom ki,el kell tünnöm innen.
Pár napja vagyok itt,és két napja ismerem Jaket,de nem bírom elviselni ha más lánnyal van.Inkább elmegyek messze,messze egy kollégiumba,ahol senki nem zavar és elfeledem ezt a badarságot a farkasdiról. Mindezek felett elfelejtem Jacob Blacket.
Egy farkas termett előttem hirtelen,nem Jacob,és nem is a nővéreim.  Szájából egy nagy pólót dobott elém,jelezve,hogy változzam vissza.
Fogaimmal megragadtam a ruhadarabot,és elmentem.
Amikor visszaértem Sam állt előttem.
-Szia!-köszönt.
-Szia.
-Nem szeretnélek zavarni,csak beszélgetni szeretnék veled,mint egy barát. -bólintottam.-Tudod mostanság Jacob gondolatai te körülötted forognak,mást nem hallani bennük,mint Anna,Anna,Anna és Anna. Szinte ordítják a gondolatai a nevedet,és olyankor rendkívül boldog....szerelmes!
-Nem érdekel Sam,elmegyek innen!
Megdöbbent.
-Miért?
-Pont ezért,nekem Jacob vésődött be,de elfogom folytatni ezt az érzést,elmegyek innen messze.
Elmesélte Emilyt,és Leah-t.  Nem változtatott a döntésemet illetően,viszont meghatódtam,és megköszöntem,hogy ezt megosztotta velem.
-Biztos,hogy elmész?
-Igen,még ma beszélek a nővéreimmel,mert nem akarok Renesmee árnyékában élni!
-És ha Jacob azt mondaná,hogy veled akar lenni?
-Nem érdekelne Sam!  Ennek véget vetek,nem lenne helyes elszakítanom őt Renesmeetől!
-Sajnálom.-mondta halkan. -Rossz érzés lehet,azt hiszem olyan mint Leahnak...
Bólogattam.  Szegény Leah is úgy járt mint én.
Ez annyira rossz így.
-Most haza megyek,és elintézem a dolgokat.Szia Sam!
-Szia!
Nem változtam át,a pólóban sétáltam haza. Megan megkérdezte,hogy miért van rajtam férfi póló,mivel azt hitte,hogy együtt voltam valakivel.....
Felsiettem a szobámba,majd újra lementem a saját ruhámban,és elkezdtem Megannek papolni arról,hogy nem akarok itt maradni,elmegyek inkább egy kollégiumba messze.
 Habozott a válasszal,gondolkodott. Legalább hatszor megkérdezte,hogy biztos vagyok e benne.
-Hát,ha ennyire szeretnél menni,nem látom akadályát addig,amíg  jól tanulsz. 
-Annyira köszönöm! Tanulni fogok ígérem!
Mosolyogva bólogatott,és vissza fordult a fazék fölé,amiben kevergetett valamit.
Felrohantam,és nyomban elkezdtem pakolni. Ismerek egy jó iskolát ,Port Angelesbe ,bár az elég közel van,de legalább nem itt.
A ruháimat összekaptam.
Helena feljött,pedig már legalább fél éve beszéltünk normális hangnemben egymással.
-Szia,nem zavarok?
-Nem,gyere csak.-mondtam lazán.
-Hallom elakarsz menni innen,Jacob miatt igaz?
Bólogattam,és könnybe lábadt a szemem.
-Tudod,én a helyedbe harcolnék érte,nem engedném  ilyen könnyen el!
-Tudod egy részből igazat adok neked,de én nem az a "harcolós" típus vagyok.Elengedem ,mert szeretem. Ha ő Renesmeevel érzi jól magát,akkor elfogadom.Nem szeretnék mást,csak,hogy boldog legyen!
-Tiszteletre méltó vagy,ugye tudod?-rám  mosolygott.  Próbáltam mosolyogni,de helyette elsírtam magam. Helena a karjai közé bújtatott. Átölelt.
Segített pakolászni,késöbb pedig vacsoráztunk.  Diana amikor hazajött,rögtön oda súgta,hogy a szobámban vár.
Vacsora után felsiettem,és mindent elmesélt amit Embryvel beszéltek. Kiderült,hogy az érzelmeik közösek,mert Embry odáig és vissza van érte,amióta meglátta.  A mázlisták...