5.Fejezet

                                                              Jacob


Ez Anna?És ki az a fiú vele? Istenem ,de gyönyörű!El kell engednem,el kell engednem,mert bajba kerül miattam.
Várjunk csak! Féltékennyé akar tenni,igen csakis ezt akarhatja. Hát sikerült neki,de nem szabad elgyengülnöm,mert baja esik .
Még szerencse,hogy Quil beszélget velem,mert alig tudok uralkodni magamon.
A francba,miért is találkoztunk,miért is tartottam itt Annát amikor elakart húzni innen!
Én barom!
















                                                                           Egy másik ÉN







-Mi az,hogy jobb ha elmegyek? Hiszen ép te vettél rá,hogy maradjak!Megmutattad,hogy van értelme maradnom!-ordítottam Jacob felé.
-Rosszul tettem,nem maradhatsz! Hát nem érted?! Miattam történt ez veled!
-Mond,te játszol velem? Belehaltál volna,ha elmentem volna,most meg azért könyörögsz,hogy menjek el. Ez egy kicsit beteg! Nem érdekel Renesmee,legközelebb felkészültebb leszek,hiszen erősebb vagyok!
-Akkor pedig én hagylak el Anna!
Utolsó mondata belém hasított. Nem hagyhat el!Most,hogy végre az enyém nem teheti ezt!
-Jól vagy?-kérdezte,amikor a kezemhez kaptam.
-Mit érdekel az téged?ziháltam.
-Hívom Carlisle-t!
-Ne,nem kell.
Leült az ágyra mellém.
-Nem akartam,hogy rosszul légy!
-Ne hagyj el!-kérleltem.
-Hidd el,egyszer még megköszönöd nekem!
-Nem hiszem. Tudod Jacob ,ha akkor elengedtél volna,már rég túl lennék rajtad,mivel nem volt akkor még köztünk semmi.Viszont most,hogy már randiztunk,és ráébresztettél arra,amit érzek irántad, így soha az átkozott életbe nem tudlak kiverni a fejemből! Köszönöm szépen! Ja,és akkor húzz el,ha annyira elakarsz hagyni!
Soha sem szoktam így ki kelni magamból,én nem vagyok ilyen. Inkább egy unalmas könyv moly,akit nem érdekelnek  a fiúk,nem veszekszik senkivel sem,meglapul,kedves,mosolygós lány. De ez csak voltam. Nem maradhatok ilyen. Sokkal rosszabb leszek,olyan akinek senki sem mond nemet! Nem akarom még egyszer ezt érezni,amit ebben a néhány másodpercben voltam kénytelen érezni.
-Sajnálom!-súgta a fülembe,majd nyomott egy puszit a fejemre. Felkeltem. Elé álltam,és teljes "farkas-erőmmel" kilöktem az ablakon. Ahogy hallottam eltört valamije. Jézusom!Ezt nem akartam... Leugrottam utána,és állánál fogva magam felé fordítottam a fejét. .
-Én is sajnálom,de tudod mit?Igazad van! Nem nekem való vagy.Túl unalmas pasi vagy Jacob! Viszlát.-elfutottam.
Olyan leszek mint Renesmee,vad,kirívó. Ha ez kell neki,hát megkapja! Sohasem voltam ilyen,és nem is akartam ,de muszáj lesz megváltoznom.
Felszöktem a szobámba,a lányok nem vettek észre. Kivettem a táskámból a hitel kártyámat,amit még Megan adott,amikor úgy volt,hogy elköltözöm.
Elmegyek vásárolni dögösebb cuccokat,lecserélem az unalmas ruhatáramat.
Eldöntöttem,hogy egy régi álmomat is valóra váltom. Kifúratom a köldökömet.
Habár,ha belegondolok,a bőröm kidobja az ékszert,mert be nő a seb. Még jó,hogy a fülbevalómat nem. Ez a hülye farkas dolog! Nagyon jó komolyan mondom,hogy gyorsan gyógyulok. Baromira kedvez számomra.
A helyi plázába mentem,ott mindent megkapok. Kell egy tüzes rúzs,egy vad ruha,és egy vadító körömlakk.Na és persze rengeteg cipő,és táska,az ékszerekről nem is beszélve...
Kár,hogy nincs már nyitva este a fodrászat. Ezentúl az iskolába úgy fogok menni,mintha csak fotózásra készülnék.
Megláttam egy tetkó szalont,és ránéztem a kezemre. Támadt egy nagyon jó ötletem!
Csináltatok még pár csillagot a tarkómra,és a kéz fejemre,így olyan mintha a "Hold Gyermeke" tetkóm is csak egy sima tetkó lenne!
Be is mentem,és egy nagy,izmos,kopasz férfi állt előttem.
Megkérdezte mit parancsolok,és rámutattam a kezemre.
-Hm.,pont mint Rihanna,neki is ilyenek vannak a tarkóján,de a kézfejeden is jó lesz a másik mellett! Jó kis ötlet. Pillanat,egy kicsit tervezgetek,és neki láthatunk bébi.
-Rendben.
Elment a pultja mögé,rajzolgatott,aztán megkért,hogy kössem fel a hajamat. Először a tarkómnak állt neki.Legalább ezerszer megjegyezte,hogy milyen jól bírom,korom és lány létemre.Igazság szerint nem éreztem semmit.
Négy óra múlva kész lett,annyit bíbelődött azokkal a csillagokkal,hogy már az idő fájt.
Utána vettem egy piros bőr,lakk mini ruhát,és piros lakk magassarkút,aminek a sarka legalább húsz centis volt.
Zavart a kötszer a nyakamon és a kezemen,minek kellett így bekötözni?! Letéptem,és kidobtam-Még csak nem is vérzett.
Sétáltam a városban,végre találtam egy éjjeli kozmetikát,ahol még szerencsémre fodrász is volt. A hajamat meghosszabítattam,és megtépettem ,majd egy kis szemöldök igazítás,arc kezelés és tökéletes a mű!
Haza mentem busszal,és Megan a konyhában várt.
-Te meg mi a csudát képzelsz?Elszöksz Cullenéktől,akik gondosan ápoltak,annak ellenére,hogy kritikus az állapotod? Ellopod a hitel kártyát és butaságokat vásárolsz magadnak? És mi van a hajaddal,és az arcoddal?
-Először is neked is szia. Másodszor kifogástalan az állapotom. Harmadszor,a hitel kártyát te ajándékoztad nekem,úgy,hogy nem loptam!Negyedszer,voltam kozmetikusnál képzeld,ami már rád is rád férne...
Most még dühösebb lett,de a kezemmel csak legyintettem a szerencsétlenségemre,mivel észrevette a tetkókat.
-Azok meg mi a fenék?
-Ó,hát ezekből a tarkómon is van!-mosolyogtam,és felhajtottam a hajamat.-De mielőtt leszidnál,elmondanám,hogy azért csináltattam,hogy ne legyen feltűnő a másik hülye csillag.Így senki sem jön rá,hogy különc vagyok. Fájdalom mentes volt,úgy,hogy ajánlom figyelmedbe!-kacagtam.
-Bevallom,bár elég nehéz,nem volt rossz ötlet!De akkor is,hogy merted a bele egyezésem nélkül?
-Nem vagy sem Anya,sem Apa,és emlékeztetlek,hogy nem vagyok már gyerek!
Felmentem a szobámba.
Észrevettem,hogy már hat óra,nem sokára iskolába kell mennem. Felkaptam a piros bőr szerelésemet,felkötöttem kontyba a hajamat,elővettem a bőr táskámat,kisminkeltem magam,kilakkoztam a körmöm, és elindultam az iskolába.
Az utcán mindenki bámult,de nem érdekelt.Néhányan füttyentettek is.
Na Jacob nagyot néz majd azt hiszem!
Szokásosan a lépcsőn ült,Embryvel és Quillal. De így ez nem elég,túl egyszerű vagyok. Túl kevés ez így,valami ütősebb kell.
Vissza futottam,és előkaptam a mobilomat.
Eszembe jutott egy nagyon nagyon régi ismerősöm,akinek régen tetszettem,hát akkor most az új külsőmmel belém fog esni . Itt is lakik a közelben.
Nick Adams. Irtó helyes,és még jó kocsija is van. Ja és tartozik nekem,mivel egyik csaj "rajongója" elől elbújtattam nyolcadikban.
-Szia! Anna vagyok,rémlik?
-Á,Anna! Szia! Mizu?
-Kéne egy fuvar...
-Hova?
-Csak a rezervátumi suliba.
-Ott leszek a Fő úti buszmegnél,menj oda,okés?
-Oké,puszi.
Letette,a fő úti buszmegálló közel van. Oda buszoztam. ...
Vártam tízpercet,és egy fekete sportkocsi termett előttem.Nézelődött a benne ülő fiú.
Kilépett a gyönyörű autóból,és körülnézett.
-Szia Nick!-rohantam hozzá és megöleltem. -Köszi,hogy elviszel.
-Anna?Anna Wans?
-Naná!
-Húh csajszi,te aztán...eszmélet vesztően jól nézel ki!
-Köszi!-kinyitotta az ajtót és elindultunk. Rengeteget beszélgettünk út közben.
Megállt a suli előtt,Jacobék még ott voltak,és bámulták a kocsit. Hallottam,hogy többen megkérdezik,hogy ki lehet ez.
Nick kiszállt a kocsiból,és ajtót nyitott. Amikor kiléptem mindenkinek elakadt a lélegzete,mind a külsőm,mind a kocsi és Nick miatt.Természetesen az élen Jacobbal. Megakarom mutatni neki,hogy könnyen túllépek rajta,és könnyen elveszíthet.
-Na csajszi itt vagyunk!-mosolygott. Én nem haboztam,megöleltem,majd megcsókoltam,amitől aztán beindult..
Átkarolt,és magához szorított. A csókja rettentően édes volt. Ahogy a nyelve játszadozott az enyémmel,ahogy szorítottam a derekamat...Ahogy testem,az ő forró testéhez tapadt..
-Mennem kell,de ha van kedved lóghatnánk együtt!
-Ezek után?! Természetesen van kedvem! Majd este hívlak,rendben?
-Aha,várom a hívásod!
Még egyszer megcsókoltuk egymást. Forró,szenvedélyes csók volt. Iszonyat jó pasi.
Beült az autóba és elhajtott,én pedig Jacobékhoz mentem,s mintha semmi sem történt volna elkezdtem beszélgetni velük.
-Sziasztok! Mizu veletek? Készültél matekra Embry?
-Hali csajszi!Naná! Mond meg Dia-nak,hogy ma megyek hozzá öt után!
-Oké,megmondom.
-Fantasztikusan nézel ki amúgy!
-Á,ez semmiség! De azért köszönöm!
Jacob lesütötte a szemét.
-Mennem kell bioszra,sziasztok!
-Szia!-köszöntük egyhangúan.A suliba minden szem pár rám szegeződött,és egy tanár még azt is megjegyezte,hogy nem így kellene járnom iskolába,de elküldtem a csudába..
Órák után aztán haza indultam az erdő felé.
Jacob is jött.
-Mond mi a francért csinálod ezt?Azt hiszed,hogy most fájdalmat okozol nekem a kis színészkedéseddel?
Bár magam sem tudom,hogy hogyan lehettem ennyire gyors,de egy pillanat alatt ott álltam előtte,és nekilöktem egy fának. Testem hozzá simult. Számat az övéhez értettem. A füléhez hajoltam.
-Mond ki,hogy tudsz nekem ellenállni! Csak mond!Mond ki,hogy már nem szeretsz,gyerünk Jacob mond ki! -férfiassága elárulta,hogy kíván.
Felsóhajtott,és egyre hevesebben lélegzett,ahogy én is.
-Te hoztad ezt a dögöt ki belőlem,tudod,hogy én nem vagyok ilyen Jacob! De ilyen is lehetek,ha ez neked jó!
-Ne játssz a tűzzel Anna,tudod,hogy nem azért tettem amit tettem,mert már nem szeretlek!
-De nem kell engem megvédeni!Ezerszer erősebb vagyok annál a kis csitrinél! Szeretlek,teljes énemmel szeretlek! Miért nem fogadod végre el? Vagy játszani akarsz?Jól van Jacob,akkor játszunk!
Elfutottam.Hogy lehetek emberi alakban is ennyire gyors? Nem értem.Mi farkasok csak farkas alakban lehetünk ennyire gyorsak.
Gyomrom elkezdett émelyegni,és valami olyan "ennivalót" kívánt,amire még csak álmomban sem gondoltam volna.