4.Fejezet

                                                        Bonyodalmak




Nincs semmi,és senki ami itt tudna tartani.
Elmegyek,és kész. De miért is győzködöm magamat?!
Elfogok menni.
Beszélnem kell a nagyival,mielőtt távozom. Felvettem  a kézitáskámat,és az ablakon át távoztam.
Csípős hideg van,talán még este a hó is megered. Bár nem szeretem a havat,beálltam a buszmegállóba.
A busz gyorsan és emberi módon vitt el a rezervátumig.
Miután kis híján elestem,éreztem,hogy valaki követ.
-Anna!-ez nem lehet!
-Hagyj békén!-förmedtem rá Jacobra.
-Nem beszélhetnénk bent?-mutatott  a házuk felé.-Kérlek,csak  pár percre!
 Bólintottam,pár perc nem árthat. Úgyis el kell mondanom neki,hogy távozom Forksból.
Kinyitotta az ajtót,és felmentünk a szobájába.Kellemes,szép szoba volt. Egyszerű ágy,egyszerű fa szekrény.
-Mit akarsz?-mondtam dühösen.
-Ne menj el,kérlek! Könyörgöm Anna!
-De elmegyek,már össze is pakoltam.Holnap reggel megyek.
-Ne!-közelebb lépett.  Libabőrös lettem,amikor a kezemért nyúlt.
-Hagyj Jacob,elmegyek és kész!
-Nem mehetsz el,te nem!
-Pedig elfogok. Hiába könyörögsz,elmegyek.
Kétségbeesetten figyelte a plafont.
-Sajnálom,hogy nem tudod mit érzek!
-Még én nem tudom,hogy mit érzel? Azt hiszed nekem jó volt amikor az a szörnyeteg rád tapadt,jobban mondva a szádra?-kibukott belőlem.Annyira nem akartam elmondani neki,hogy szeretem,de kibukott belőlem.
Megint közelebb lépett,s átlépte a távolságot köztünk.
-Azt akarom,hogy velem légy,örökre! -átkarolta gyengéden a derekamat,amitől szinte elájultam.
-Hidd el,úgy lesz a legjobb,hogy ha elmegyek.-elcsuklott a hangom.
-Nem,úgy a legrosszabb lesz.Itt kell maradnod! 
-Van barátnőd,aki egy életre szól.
-Igen,de ő épp elakar menni,amit én nem akarok. -rám célzott volna? Elpirultam.
-Renesmee?
-Már szakítottam vele a csók előtt,azért állt bosszút,és azért csókolt meg előtted.Hidd el szabadulni akartam,de nem tudtam megmozdulni,mintha befalaztak volna!
-Kérlek,hagyj elmenni!
Szinte könyörögtem neki,de láttam rajta,hogy szavaimmal kínzom.
Hátat fordított,és beletúrt a hajába. Könnybe lábadt a szemem,majdnem  sírtam.
Így lesz a legjobb Anna,a legjobb. Hangosan sóhajtottam egyet.
-Jacob,nem tehetem ezt veletek,nem vehetlek el attól akit szeretsz,és aki szeret!
-Pedig pont ezt teszed! Mond, mikor veszed már észre,hogy nem Renesmee Cullent szeretem,hanem téged?!
Felvontam a szemöldökömet,és kinyitottam a szám,úgy vettem egy mély lélegzetet.
-Ilyen csak a mesékben van.-motyogtam. Beleharaptam a számba.
-Anna,csak engedd,hogy megismerjük egymást,és utána ha még mindig elakarsz menni,menj. Adj egy esélyt, nekem,hogy megismerjelek,és magadnak,hogy megismerj!
-Nem hiszem el,hogy most ezt mondom,de rendben. Maximum egy hónapot adok magunknak,és ha nem jött be,elmegyek,és nem akadályozhatsz meg benne!
Megkönnyebűlten felnevetett,és megakart ölelni,de én hátráltam.
-Köszönöm!-suttogta a fülembe. -Amíg nem akarod,nem érek hozzád,ígérem!
-Köszönöm.
-Tudod mit? Van egy ötletem!  Apámnak van egy csónakja,és a közelben van egy szép kis tó,nincs kedved csónakázni velem?-ez olyan romantikus! Örülök,hogy felvetette az ötletet,mert első randinak,vagy barátkozásnak egyszerűen tökéletes!
-Szívesen csónakázom veled. -mosolyogtam.
Kivezetett a kertbe,és könnyedén felkapta a csónakot. Csak valaki nehogy meglássa,mivel egy normális ember még a csónak felét sem bírná el. Az evezők rám maradtak,szinte meg sem éreztem,hogy a kezembe vannak.
Az erdő felé vettük az irányt.
-Itt is volnánk!-Jacob a vízre tette a hajót,és szólt,hogy üljek bele,ő addig tartja. Kényelmes kis csónak.
Könnyedén evezett,majd a tó közepénél megállt.
-Szeretsz csónakázni?
-Igen.
-Én is.Apám régen mindig kihozott ide.  Jó kis hely,vámpírmentes övezet!-nevetett. Én is elnevettem magam. Felállt,és leült mellém.
-Még mit szeretsz csinálni? -mosolygott.
-Szeretek olvasni, és táncolni.A régi sulimba táncoltunk.
-Az jó.  -a kezemet a vízbe lógattam,kellemes meleg volt.
Amikor a vízbe ért a kezem,valaki mintha megfogta volna,és beleestem a vízbe. Jacob rögtön utánam ugrott,de az a valaki lehúzott a mélybe.
Próbáltam küzdeni,de a vízben nem volt esélyem.  Jake megragadta a másik karomat,és felhúzott. Hatalmasat lélegeztem,s az oxigén gyönyöre átjárta a testem.
-Jól vagy?Annyira sajnálom! Jobban kellett volna vigyáznom rád!-hangja elcsuklott.
-Semmi baj! Ne szabadkozz,nem történt semmi.
-Semmi?! Nem Anna,ez nem volt semmi! Meg is hal.....-abbahagyta,nem bírta kimondani.-Na gyere,kiviszlek innen.-a part felé húzott. A szemeim rettentően fájtak,gondolom a víz miatt.
-A francba!
-Mi a baj Jake?
-A...a kezed!-oda bökött a kezemhez,és láttam,hogy egy kés áll ki belőle. Ezüst kés,ami megöli a vérfarkasokat.Általában.
Jacob felkapott,és elkezdett futni velem az erdőbe.  Rengeteget káromkodott útközben.
Az első randink is így sül el,de ki akart megölni? Volt egy tippem,de nem akartam hangoztatni.
Egy gyönyörű  házhoz vitt,ami az erdőben állt.
Berontott.
-Mi a baj Jacob?-kérdezte egy gyönyörű,kedves nő. Sütött róla a szeretet.
-Renesmee,ezüst késsel szúrta meg Annát!
A nő megremegett,és rettentő sebességgel felfutott.Vámpír. Cullenék lehetnek,máshoz nem hozna Jake.
-Sajnálom Jacob!-szabadkozott egy szőke férfi.Rögtön lefektettek a kanapéra,és a kezemet piszkálta. Rettentően fájt.
A lépcső megremegett,és egy ismerős arc termett előttem.
-Kis csaj,veled meg mi a fene történt?!-oda nyúlt a kezemhez. Emmett volt az.  Nem tudtam a fájdalomtól megszólalni. -Semmi baj!-megsimogat a hideg kezével a homlokomat.
-Ismered?-kérdezte Jacob.
-Naná!Épp ebédeltem,amikor azt hittem,,hogy emberek láttak meg,aztán meg a kis farkas csajok! Jót dumáltunk. Renesmett megölöm,ha előkerül! -vicsorított.
-Nem  leszel egyedül!-morgott Jacob.Aztán elmesélte a szőke férfinak ,hogy mi történt. 
Becsuktam  a szemem,és elindultam egy fehér köves úton.....

                                                                                                     ******************************
-Jól vagy? -aggódóan nézett rám egy rövid hajú lány.
-Azt hiszem.Mondhatni igen.
-Jacobot hazaküldtük,mert nem akart moccanni mellőled,de itt kell még pár napig maradnod,az infúzió miatt!-mutatott a kezemből kiálló tűre.-Egyébként Alice Cullen vagyok!
-Anna Wans.
-Nem kell félned,biztonságban vagy!-mosolygott.
-Nem félek, csak... a nővéreim?
-Voltak itt, Dianával jól összebarátkoztunk,nagyon jó fej! Komolyan mindenki talált magának egy barátot,Esmee Megannnel beszélgetett,Helena Rosalieval,én meg Dianával.
-Értem. Köszi,hogy ápoltok,vagy nem is tudom mit mondjak.
-Nincs mit,hiszen a mi családtagunk...vagyis a VOLT családtagunk okozta  a bajt. -lesütötte a szemét. -Figyelj,hát tudom,hogy hülyének fogsz tartani azért mait most kérdezni fogok,de hallgass meg,jó?
-Oké.
-Tehát,van egy isteni ruhám. Pánt nélküli fekete felül,a szoknya része  pedig sötétkék selyem. Nekem szörnyen áll,de ahogy elnézlek ugyanaz a méretünk,és rajtad mesésen festene!  Kérlek fogadd el!
Elnevettem magam. Én meg már féltem,hogy tényleg hülyeséget fog kérdezni.
-Ha ennyire szeretnéd,akkor köszönöm!
-De jó! Be is hozom rögtön! Aztán el ne szökj nekem!-mosolyogva kiugrándozott a szobából.  Milyen kedves! Igaza volt a nagyinak amikor azt mondta,hogy a Cullenek mások.
-Be jöhetek?-kérdezte egy mély férfi hang.Kócos haja volt,ő lehet Edward Cullen.                                        
-Persze!
Leült mellém.
-Fáj nekem,hogy  így látlak. Tudod én nagyon sajnálom ami történt!
-Szóra sem érdemes...
-Nagyon is szóra érdemes,majd nem megölt téged az a....
Lesütötte a szemét. Kiment .
Alig,hogy kilépett az ajtóban Jacob jelent meg,és hozzám rohant.  Könnyedén átölelt.
-Annyira féltem,hogy valami komoly bajod lesz.Ugye jól vagy?
-Igen.
Hátrált tőlem,elég komoly képet vágott.
-Anna,én azt hiszem....Én azt hiszem,hogy valóban jobb lesz ,ha elmész innen!