2. Fejezet

                                                               

                                                          Jacob
-Edward! Ez így nagyon nincs jól,hogy Renesmee embereket öl!-ordítottam a telefonba. Renesmee teljesen megváltozott. Embereket öl,és nem érdekli senki,és semmi.
-Tudom.
Letettem a telefont. Nagyon dühös vagyok,és ott van még Anna is.Anna,akit jobban féltek bárkinél.
Meg kell beszélnem Sammel,mert ez így nincs rendjén. Ketten nem vésődhetnek be nekem! Vagy netán Megint én húztam a  rövidebbet,és én ilyen lökött farkas vagyok?
-Szia Jacob!
-Szia. Beszélnünk kell.
-Én is azt hiszem,a gondolataidban mást nem hallani mint Anna,Anna,Anna.
-Ép erről szerettem volna beszélni.
-Jacob,most az igazat mond! Melyik lány iránt érzel többet?
Nem nehéz kérdés,mivel amióta megpillantottam Annát,tudtam,hogy ő az igazi,és nem  Nessie!
-Anna iránt erősebbek az érzelmeim. De még is mit tegyek Sam?
-Sajnálom,de úgy jártál mint én Leah-val.  Neked nem Renesmee az igazi,hanem Anna. Érzem,látom a gondolataidban,pont úgy mint én annak idején Emilyt.
Érzem,hogy igaza van,de ezt még bekell adnom Cullenéknek is... És Renesmeenek,bár amilyen mostanság,nem is bánom a szakítást. Gyilkos.
-Rendben Sam,majd beszélek akkor Renesmeevel.
Renesmee neve hallatára Sam az újságért nyúlt. A kezembe nyomta és a cím oldalon szörnyű hír állt.


" Újabb állat támadás Forksban. A tizennégy éves Ron  Pepport  a felügyelők, az erdőben találták holtan tegnap éjjel.  Arra kérjük a tisztelt lakosságot,hogy a maguk érdekében,ne menjenek az erdő közelébe!
Amint  nyomára akadunk a gyilkos vadnak,értesítünk mindenkit!"









                                                   A falkák egyesülnek




-Letudnál jönni?-kérdezte mosolyogva.Leültem az ablakpárkányra.
-Elkapsz?-kérdeztem vissza.
Nevetve bólogatott. Lábaimat átlendítettem az ablakon,és meglendítettem a testemet.Pillanatok alatt meleg kezeivel a karjában tartott.
-Mit szeretnél?-szegeztem a kérdést hozzá.
-Beszélgetni...megismerni.
-Rendben. Anna Wans vagyok,tizenhét éves,és farkas ,mint láthattad.-nevetett.
-Hát jó.Én Jacob Black  vagyok,és tizenhét éves,már három éve.
-Tehát akkor én is tizenhét éves maradok?-ezt nem is mondták a lányok.
-Igen,hihetetlen,hogy nem tudsz ezekről.
Az erdő felé mentünk.
-Nem szabadna találkoznunk.-mondtam szomorúan.
-Miért?
-Mert neked már bevésődött egy vámpír!
Arca elsápadt,mintha szégyellné magát.
-Tudom,de  megszeretnélek ismerni,és ...
-És?
-Majd egyszer elmondom.
Tovább sétáltunk. Annyira érdekes ez a farkas dolog,nem is olyan rossz mint hittem! Egész muris,amikor átváltozom.
Egy gyönyörű tóhoz értünk.  Bele tettem a kezem,kellemes meleg volt.
-Szeretsz úszni?-törte meg a csendet.
-Aha.
-Akkor gyere! Ez a kedvenc tavam!-mutatott a víz felé.
Elképedtem.
-Most?Komolyan?
Bólogatott és levette a cipőjét,majd pólóját. Hihetetlenül izmos felsőteste van! Kezével felém intett. Én is levettem a cipőmet. A pizsamámat nem,elég kényelmes úszáshoz,hisz csak egy rövid nadrág és top.
Belement a vízbe,követtem.
-Kellemes.-motyogtam.
-Tudod,a lány akibe bevésődtem ugye bár vámpír. Ők nem ölnek embert.De a lány vagyis Nessie,mostanában elég vad.  Ezért igazad van abban,hogy nem szabadna találkoznunk,mert képes lenne...
Megcsikordult a foga.
-Nem félek tőle!
-Mi az a kezeden?-mutatott a csuklómon lévő hold alakú tetoválásra.
-Neked is van!-mutattam a vállára.
-Várjunk csak! Te nem alakváltó vagy?
Uram isten,erről nem szabad beszélnem. Kiugrottam a vízből.
Viszont Jacobban megbízom,igaz csak most ismertem meg,de valami köt hozzá.
-Nem,nem vagyok alakváltó. A Hold Gyermekeinek leszármazottja vagyok.
-De hisz ha megtudják,akkor megöl téged  a Volturi !
-A ki?
-Volturi,ezek a vámpírok vezetői.
Rémült képet vághattam,mert megijedtem.
-Ne félj,nem engednélek bántani. Te jó vagy.
-És a nővéreim is jók!-szeme megrebbent.
-Többen vagytok?
-Igen,Megan,Helena,Diana és én. 
Nem szólt,de ki jött a vízből.
-Nem szabad senkinek sem elmondanod,hogy ti  vérfarkasok vagytok! -mondta rémülten.-Takarjátok el azokat az átokverte tetoválásokat. Gyere! Beszélünk a nővéreiddel.Van egy ötletem.
A kezemnél fogva elrántott a víztől. Felkapott,és futott.
-Miért futunk?-kérdeztem értetlenül.
-Mert gyorsan kell beszélnünk a nővéreiddel!
-Miért segítesz nekünk?Hisz te a vámpírokkal vagy!
-Az mindegy.
Elkezdte zörgetni az ajtót.
Megan az ablakon ugrott ki,farkas alakban.
Jacobra vicsorított.
-Nyugalom Megan! Beszélni akar veled,fontos!
Megan eltűnt a házban,és felöltözve,emberként jött vissza.
-Tudom,hogy ti nem alakváltók vagytok!-mondta Jacob nyugodtan.
-Mit akarsz?
-Van egy ötletem,hogy ne keljen bujkálnotok életetek végéig. Azt fogjuk mondani mindenkinek,hogy ti is alakváltók vagytok,és csatlakoztok a falkánkhoz.
-Miért tennéd ezt?-Megan kételkedett,én nem.
-Mondjuk úgy,hogy a családod egyes tagja rendkívül fontos nekem!-elmosolyogtam magam,mivel rám nézett.  Fontos vagyok neki!
-Ki az alfa?
-Én,vagyis mivel én nem vállaltam el,ezért Sam Uley.
Közben a többiek is kijöttek,és Megan elmagyarázta nekik a dolgot.  tetszett nekik.
Aztán elfeledkeztem,hogy csurom víz vagyok,amit Megan kérdőre is vont.
-Miért vagytok vizesek?
-Fürödtünk egy közeli tóban.-mondtam.
Helena gúnyos nevetésbe törti ki.
-A testvéreim érdekében beleegyezek,de ha bárkinek is elmondjátok!
-Megbeszélem a többiekkel.-mondta Jacob egyszerűen. -Jöttök?
-Igen.-mondta Dia.
-Dia,te is átváltoztál?-kérdeztem. Bólintott. Rendben.
Mindenki átlényegült,de Jacobot megkértük,hogy forduljon el,és ne kukkoljon.
Követtük Jacobot. Olyan gyors volt,de tartottam a lépést vele. Mi erősebbek voltunk mint az alakváltók.
Csupán ma ismertem meg,de rettentően kötődtem hozzá.
A rezervátumba vezetett,és ott mindenki vissza változott. Ruháinkat a lábunkhoz kötöttük mielött farkassá váltunk.Jacob tanácsolta.
Felöltöztünk.
-Ide jönnek,szóltam nekik.-szólt Jacob.
Megan bólogatott.  Hirtelen öt férfi termett körülöttünk.Mind fekete haú,barna bőrű,fekete szemű.
Jacob bemutatott minket nekik,és nekünk őket.
Elmondta Jacob amit tud,majd félre hívta őket.
-Jacob,biztos,hogy jó ötlet?-kérdezte egy vékony hang.
-Quil,megvédjük őket,egyetértek Jacobbal.-őt felismertem.Ő vitt haza az erdőből,Sam Uley.
Vissza jöttek  és közölték a döntésüket,miszerint a falkák egyesülnek.
Jacob félre hívott.
-Köszönöm Jacob!
-Nincs mit!
Átöleltem. Aztán elindultam az erdőbe,de követett.
-Mi van?-kérdeztem nevetve.
-Vigyázom rád,szeretném,ha egyben érnél haza.-komoly hangon beszélt.
-És mégis ki tudna ártani nekem?
-Nem kételkedem a hatalmas erőben,ami a birtokodban van,de hagy kísérjelek haza!
-Rendben.
Egész a szobám ajtajáig kísért,be is jött,de az ablakon kiugrott. Elment,hiányzott.
Átvettem egy száraz ruhát. Ledőltem az ágyra,és csakis Jacobon járt az eszem.